Tetairoa McMillan meglátta a kamerát, és tudta, mit kell tennie.
A Panthers elkapója éppen az este második touchdownját szerezte, egy 10 yardos Bryce Youngtól kapott pontos passzt követően. Ezzel 22–16-ra alakult az állás azon a mérkőzésben, amelyet a Panthers végül 32–26-ra nyert meg, miközben McMillan új rekordokat állított fel.
De ebben a pillanatban, amikor McMillan egyre közelebb került Steve Smith egy mérkőzésen elért rekordjához (végül mindössze 9 yard hiányzott hozzá), felismerte a pillanat jelentőségét, és kihasználta az alkalmat.
A 2005-ös szezon 17. hetében, a „győzzünk, és továbbjutunk” jellegű, kvázi rájátszás mérkőzésen az Atlanta Falcons ellen Smith kilenc elkapást, 131 yardot és egy touchdownt szerzett, ezzel segítve a Panthers 44–11-es győzelmét. A TD után Steve Smith közvetlenül a kamera lencséjébe nézett, és mindenki tudomására hozta: „Ha ezt az arcot látjátok, akkor épp most szereztem TD-t.”
Miután McMillan vasárnap este megszerezte második touchdownját – ami tűzijátékot váltott ki, mivel Charlotte 2015 óta először rendezett Sunday Night Football-mérkőzést –, odasétált a legközelebbi kamerához, az arcát a lencsébe nyomta, és így szólt: „Üdvözlet Steve Smithnek: ha ezt az arcot látjátok, az azt jelenti, hogy TD-t szereztem.” És mivel ez már a második volt, McMillan hozzátette: „Megint!”
Stílszerű volt, hogy a két játékos így kapcsolódott.
Az egyetlen probléma? Ellentétben Smith 21 évvel ezelőtti pillanatával, McMillan vasárnap esti pillanatát csak háttérfelvételként rögzítették a reklámszünet előtt; más szóval, hang nélkül.
„Nem fogok hazudni, nem tudom, miért, de azt hittem, a kamerának van mikrofonja.” grimaszolt McMillan. „Így aztán azt sem rögzítette, amit mondtam.”
Ez volt nagyjából az egyetlen dolog, ami vasárnap este rosszul sült el McMillan számára, sőt, a Panthers offense számára is. Young 41 passzából 29 volt sikeres, 329 yardot és két touchdownt szerzett. Már az első félidő végén McMillan kilenc elkapással 147 yardot és egy touchdownt ért el (ami karrierjének legjobb félidei teljesítménye volt, és a Panthers történetében az egy félidő alatt elért legtöbb elkapás).
McMillan végül 14 elkapással, 192 yarddal és két touchdownnal zárt, ezzel holtversenyben a második helyen áll Muhsin Muhammaddal a Panthers történelmében az egyetlen mérkőzésen elért legtöbb yard tekintetében (Muhammad ezt a 1998-as szezon 2. hetében, New Orleansban érte el).
A félidőben valaki megemlítette McMillannek, hogy milyenek a statisztikái, és ekkor kezdte el igazán felfogni, hogy milyen formában van ő és Young is a Lions ellen.
„Arra gondoltam, most valamit jól csinálunk.” vonta meg a vállát nevetve, leplezve ezzel a kiemelkedő teljesítményét. „Az offense pontokat szerez; működnek a drive-ok. A támadó koordinátor Brad Idzik remekül irányítja a mérkőzést, és a futójáték is jól működik. Nyilvánvalóan Chuba is valami 120 (122 yard) körüli eredményt ért el. Minden jól alakult a számunkra, és ennél többet nem is lehet kívánni.”
A Panthersnek több okból is szüksége volt McMillan remek teljesítményére. Először is ő a csapat legjobbja, ami azt jelenti, hogy neki kell átvennie az irányítást a mérkőzéseken. De az offense-ből hiányzott Jalen Coker és Xavier Legette is (akit szombaton térdsérülés miatt a sérült listára tettek).
Mindenki tudta, hogy Young McMillanra fog támaszkodni, és egy héttel azután, hogy a clevelandi Denzel Ward az egész mérkőzésen szorosan levédekezte McMillant, a Carolina olyan taktikát dolgozott ki, amely lehetővé tette, hogy az év újonca ismét olyan meghatározó játékos legyen, amilyennek lennie kell.
„A stáb remek munkát végzett: összefogtak, különböző helyzetekbe hozták őt, megfelelő párharcokat alakítottak ki, és onnantól kezdve már csak Bryce-on és TMac-en múlt minden.” mondta Dave Canales. „Két dél-kaliforniai srác: nekik soha nem lesz túl erős a reflektorfény, és nagyon büszke voltam arra, ahogyan ma teljesítettek.”
A hét folyamán volt egy pillanat, amikor ez egyáltalán nem tűnt biztosnak. Canales szerint Young és McMillan nem éppen remekül teljesítettek az edzéseken.
„Voltak hibák.” ismerte el Canales. „Meg kellett oldaniuk néhány dolgot, és meg kellett beszélniük ezeket.”
De aztán a páros összeszedte magát, mind az edzés után, mind pedig vasárnap este, hogy bebizonyítsák, miért választotta őket a Carolina a draft első 8 játékosa között, és miért kérte meg őket, hogy változtassák meg a franchise sorsát.
„Már voltam ilyen helyzetben korábban, amikor nem mertem megjósolni, mi fog történni vasárnap, miközben a fiúk tovább dolgoznak és megtalálják a megoldást.” folytatta Canales. „És hogy ez ma este így megmutatkozott, az gyönyörű volt.”
„Nagyon bízom benne; rengeteg közös edzésünk volt az elmúlt két évben: a holtszezonban, az OTA-kon, meg minden. Nem fogsz minden útvonalat megtanulni, de tudom, milyen játékos; különleges. Mindig bízom benne; ez a bizalom soha nem fog elhalványulni. Szóval egy kihagyott edzés nem fog ezen változtatni.” tette hozzá Young.
És amikor a Panthersnek még egy játékra volt szüksége, ismét McMillanhez kellett fordulniuk.
A saját 32 yardos vonalukról, 3rd&14-nél, 3:16-tal a mérkőzés vége előtt – miután a Lions az utolsó támadásában TD-t szerzett, és hat pontra csökkent a különbség – a Carolinának first downra volt szüksége, ha másért nem, hát azért, hogy húzzák az időt.
Young kikerülte Aidan Hutchinson nyomását, és pontosan McMillan kezébe dobta a labdát – az elkapás során McMillannek le kellett tennie a bal lábát, a jobb lábujját pedig húznia kellett a földön –, ez feltüzelte a Panthers kispadját, beleértve Canalest is, aki ott állt, és közelről látta az elkapást.
A Lions védői megpróbálták érvénytelenítetni az elkapást, mondván, hogy nem volt szabályos, de az edző tudta, mit látott.
„Rögtön tudtam.” mondta Canales. „Rögtön utána gyorsan továbbmentünk, de a lába egyértelműen bent volt. Végig biztosan tartotta a labdát, így nem volt kétségem afelől, hogy szabályos elkapás volt.”
Négy játékkal később a Panthersnek ugyan puntolnia kellett, de a first downnak köszönhetően a Carolina további 1:04-et tudott lefuttatni az órából, és arra kényszerítette a Detroit csapatát, hogy felhasználja az utolsó két időkérését, miközben még több mint két perc volt hátra a mérkőzésből. A védelem a következő támadás során megállította az ellenfelét, ezután Young már a győzelmi formációban kapta a labdát.
Ez egy ilyen este volt McMillan, Young és a Panthers offense számára, amelyben még három másik elkapónak is több legalább 30 yardos elkapása volt (John Metchie III, Brycen Tremayne és Darren Waller).
„Ki tudja, talán csak a hangulat, a főműsoridős időpont miatt.” vonta meg a vállát McMillan. „Ma este egyszerűen minden összejött. És Canales is megemlítette, hogy a hét folyamán voltak olyan játékok, amiket nem sikerült végrehajtanunk, de a fenébe is, Brad ma este azokat a játékokat hívta, Bryce bízott benne, jó passzokat adott, és mi TD-re váltottuk őket, szóval nem tudom megmondani, mi történt ma este. Talán csak a charlotte-i levegő miatt.”
Talán.
Vagy talán egy igazi franchise elkapó, aki felismeri a pillanatot, és megragadja, ahogyan csak ő tudja. Ha eddigi, bevallottan rövid pályafutása bármit is megmutat, az az, hogy nem ez lesz az utolsó ilyen alkalom. És talán legközelebb a kamera mikrofonja is be lesz kapcsolva.
Forrás: panthers.com
