Dave Canales csak elmosolyodott, amikor megkérdezték tőle, hallotta-e már valaha, hogy a közönség „MVP, MVP” skandálást intézett az egyik játékosának.

Egyrészt azért, mert sokáig edzette Russell Wilsont Seattle-ben, és ha nem lett volna egy bizonyos Cam Newton nevű srác 2015-ben, valószínűleg edzett is volna egyet. Másrészt pedig tudta, hogy Bryce Young nem azért van itt, hogy erről beszéljen, függetlenül attól, milyen jól játszik – ami pillanatokkal később be is igazolódott.

„Sokáig Seattle-ben voltam, szóval biztosan volt ilyen.” nevetett Canales. „De mi nem foglalkozunk az ilyen dolgokkal. Ha Bryce itt lenne, most rögtön azt mondaná, hogy a csapat a lényeg, a közös játék. Mindhárom csapatrészre szükségünk volt, és pontosan ez történt.”

És ahogy az várható volt, nagyjából ez volt Young reakciója is a Lions elleni 32–26-os győzelmet hozó kiemelkedő teljesítménye után.

„Igen, hallottam.” mondta Young nevetve, de aztán nyugtalanul mozogni kezdett az emelvényen, mert nem igazán szeret magáról beszélni. „Abban a pillanatban csak a feladat végrehajtására koncentráltam, és arra, hogy előre vigyem a csapatot. Nyilvánvalóan hatalmas áldás a támogatás, és ma este remek volt a hangulat. Néhány false start szabálytalanságot is előidézett. Megnehezítették a dolgukat, és amikor a stadion így tombol, arra nagyon büszkék vagyunk. Szóval nagyon-nagyon hálás vagyok a szurkolóknak.”

Akkor sem sikerült jobban, amikor legközelebb erről kérdezték, legalábbis ha az volt a cél, hogy Young a figyelem középpontjába kerüljön.

„Ismét őszinte leszek: abban a pillanatban csak arra gondoltam, hogy megpróbáljam végrehajtani a következő játékot.” mondta. „Még friss az élmény, a támogatás hatalmas áldás. Nagyon hálás vagyok ennek a közösségnek, a szurkolóknak. Csodálatos volt itt lenni, és igen, ez egy áldás, de ismétlem, ez nem befolyásol minket, mint csapatot. Ez nem ad nekünk plusz yardokat, sem plusz pontokat. Azokat újra ki kell érdemelnünk. Most pihenőhét jön, úgyhogy visszamegyünk, elemezzük a saját játékunkat, megnézzük, mit tudunk javítani, és felkészülünk a következő hétre. Szóval lapozzunk, és mostantól csak a futballról szól minden.”

Ha lenne MVP-díj a témaváltásért és az üzenethez való ragaszkodásért, Young azért is támogatást kapott volna, de vasárnap este folytatta azt a játékot, ami miatt annyira felfigyeltek rá.

A statisztikák sokat elárulnak. 41 passzából 29 volt sikeres, 329 yardot és két touchdownt szerzett, ami 110.7-es irányító mutatót jelent. Ez az idei négy mérkőzése közül a második, amelyen 300 yard felett teljesített, míg az első három évében összesen csak háromszor sikerült neki ez.

Ráadásul mindenféle új klubrekordot állít fel, és olyan nevek mellett szerepel, mint Cam Newton, Jake Delhomme és Steve Beuerlein.

De ha jelenleg körülnézünk az NFL-ben, könnyen érthető, miért voltak annyira izgatottak a szurkolók. Nem csupán a Panthers egyik legjobb irányítójaként játszik, hanem az egész NFL egyik legjobb játékosaként is.

A Saints játékosa, Tyler Shough ma este a Falcons ellen lép pályára, de most a Panthers irányítója vezeti a ligát a passzolt yardok (1 268), a passzokkal elért first downok (63), a 10 yard feletti sikeres passzok (55) és a 25 yard feletti sikeres passzok (13) tekintetében. Emellett vezeti a ligát a nyomás alatt elért passzolt yardok (411), a nyomás alatt elért passzolt touchdownok (négy), a mély passzokból szerzett yardok (321) és a pálya széléről elért passzolt touchdownok (hét) tekintetében is. A passzolt TD-k számát tekintve holtversenyben a harmadik helyen áll (kilenc), és ebben a kategóriában talán előrébb is állna, ha nem a tartalék Kenny Pickett fejezte volna be a szezon első két mérkőzését.

„Ezek csak statisztikák; számunkra az egyetlen statisztika, ami számít, a győzelmek száma.” mondta Young, és látszik, hogy ha magáról Youngról szeretnénk véleményt hallani, akkor akár másvalakit is megkérdezhetnénk erről.

És rengetegen voltak, akik hajlandóak voltak erre.

„Tényleg megtalálta a helyét.” mondta a csapattársa, Derrick Brown, aki szintén mestere a mérkőzés utáni nyilatkozatoknak. „Remek formában van, és remélem, hogy így folytatja. Sok szerencsét kívánok neki ehhez.”

A futó Chuba Hubbard többet mondott, mint a tárgyilagos Brown, talán azért, mert együtt volt Younggal a huddle-ben, mióta az 2023-as draft után megérkezett, egy olyan helyzetbe, amely nem éppen a sikerre volt felkészítve.

Hubbard sem az a fajta, aki magáról beszél, de amikor az irányító által megtett utat és azt említették, hogy az emberek észreveszik, milyen jól játszik jelenleg, széles mosoly ült az arcára.

„Megérdemli.” mondta Hubbard. „Annyi mindenen ment keresztül, és évről évre csak tovább dolgozik. Az első naptól kezdve mindig azt mondtam, hogy ő egy egyedülálló játékos. Olyan dolgokat csinál, amiket nem mindenki tud, és ez látszik is, szóval egyszerűen örülök neki. Örülök, hogy ő az irányítóm. … Mindenki azt kérdezi, mi változott Bryce-ban. Bryce ugyanaz a srác maradt. Ő egy egyedülálló játékos, egy egyedülálló srác. Ahogy mondtam, olyan játékokat csinál, amiket nem mindenki tud megcsinálni, és ez most kezd csak meglátszani. Minden dicsőség Istené, de ő mindig is önmaga volt.”

Valaki Tetairoa McMillanról is megkérdezte Hubbardot, aki elmosolyodott, és így válaszolt: „Ő is ugyanaz.”

És kétségtelenül sokat segített, hogy több ilyen játékos van körülötte (beleértve Hubbardot is). De a fejlődés tagadhatatlan.

A figyelem mindig a irányítókra irányul; ez a játék természetéből fakad, de Young kiérdemelte a tiszteletet az öltözőben azzal, hogy ő is keményen dolgozik, időt szán a fontos dolgokra, és azokra koncentrál. Hubbard arról beszélt, milyen „kitartóan” játszott a csapat vasárnap este, és amikor példát kért, olyan jelenetet hozott fel, amely biztosan sok figyelmet kap majd az összefoglalókban.

A negyedik negyed végén, egy lendületben lévő Lions ellen, 3rd&14-nél Young kiforgott a zsebéből, és megtalálta McMillant egy 18 yardos passzal, ezzel több időt nyerve és arra kényszerítve a Lionst, hogy felhasználja az összes időkérését.

„Ez egy hatalmas játék volt.” mondta Hubbard. „Tovább futtatta az órát. Ahogy mondtam, be akarjuk fejezni a munkát, de az ilyen játékok újra és újra döntőnek bizonyultak.”

Ezek azok a dolgok, amelyekre a csapattársai figyelnek, csakúgy, mint az a kitartás, amellyel a múlt héten bement az orvosi sátorba, hogy megvizsgálják a térdét, de visszatért, és egyetlen játékot sem hagyott ki, kockára téve magát a többiekért.

Erre reagálnak igazán, jobban, mint a szurkolók által kiáltott három betűre, amit 2015 óta nem hallottunk ebben a stadionban – pont az utolsó Sunday Night Football meccs óta. (És Newton maga is észrevette, tegnap este a közösségi médiában a jellegzetes betűtípusával ezt írta: „Kedves Bryce Young, olyan akarok lenni, mint te, ha felnövök. Remekül játszol, haver. Tisztelet.”)

McMillan, aki a csapat remek teljesítményének nagy részét önmagának köszönhette, nevetve mondta, hogy a mérkőzés alatt nem is vette észre a szurkolók skandálását.

De Young teljesítményét igen.

„Teljesen őszinte leszek, valaki a meccs után szólt nekem erről.” mondta McMillan. „Nem tudtam, hogy Bryce-nak skandálták az „MVP”-t. Talán csak túlságosan belemerültem a játékba, de ez a srác hihetetlen utat járt be, amíg eljutott idáig. Évről évre egyre jobb teljesítményt nyújt, és minden nap ugyanazzal a hozzáállással lép pályára. Az őszintesége igazán különleges. Minden nap ugyanaz a srác. Mindenkivel egyformán bánik, és azzal a szándékkal jön ide, hogy nagyszerű legyen – és ez minden, amit igazán elvárhatunk a csapatkapitányunktól és vezetőnktől.”

Forrás: panthers.com