Brad Idzik, a Panthers támadó koordinátora a hétvégén egy új családtaggal gazdagodott, ami mosolyt csalt az arcára.

Megszületett ugyanis a kisbabájuk.

Blakelynn Hope nevű kislányán kívül, aki azon a hétvégén született, amikor Idzik először volt játékhívó, megszületett az újonc tackle Monroe Freeling is – aki 200 cm-rel és 146.5 kg-mal érkezett az NFL világába.

Ami Freelinget illeti, Idzik elmondta, hogy egyre jobban becsüli a jobb oldali tackle rugalmasságát és tanulási vágyát.

Bár engedett egy sacket, az első NFL-meccsére jó értékelést kapott.

„Igen, nem habozik; tényleg nem.” mondta Idzik Freelingről. „A táborban tanult leckéket figyelembe véve nem követi el kétszer ugyanazt a hibát. Nem követi el kétszer ugyanazt a hibát. Szóval ez a srác rendkívül érett; egy pillanatig sem habozik. Nem volt ideges pillanata. Sok fontos mérkőzésen játszott már, és ez látszik is rajta. És szerintem a körülötte lévő srácok nem úgy tekintenek rá, mint egy újoncra, aki most játszik először a kezdőben. Hanem úgy tekintenek rá, mint aki egy a többiek közül, elvárják tőle, hogy nagy játékokat csináljon, és utat törjön, mozgásba hozza a védőfalat, hogy a futóink is eredményesek lehessenek. Szóval szerintem remek munkát végzett. Mindig lesznek apróbb dolgok, amiken lehetne javítani, és amikkel fejlődhet, de még fiatal játékos, így a szezon során lesznek ilyen pillanatai, és mi vele együtt fogunk fejlődni.”

A felelősség felülről kezdődik – mondja Evero

A Panthers védelemben nyújtott teljesítményét nem lehet szépíteni. Az, hogy egy mérkőzésen 552 yardot és rekordot jelentő 59 pontot engedtek az ellenfélnek, nem magyarázható, és a védő koordinátor Ejiro Evero sem próbálja megmagyarázni.

„Mindig jó visszatérni dolgozni egy kiábrándító teljesítmény után.” mondta a koordinátor csütörtökön. „A múlt héten nem értük el a kívánt eredményeket. Nem úgy játszottunk, ahogy szerettünk volna. Nem úgy készítettük fel a csapatot, ahogy szerettünk volna. De a gyógyír abban rejlik, ami előttünk áll: a lehetőségben, hogy a Falcons ellen játszhassunk, munkához lássunk, és aztán természetesen megpróbáljuk megnyerni ezt a mérkőzést Atlantában.”

Ez a védelem már korábban is talpra állt, és a szabadügynök-piacon jelentős összegeket fektetett be kulcsjátékosokba, különösen a linebacker és a passzsiettető pozíciókba. A védelem Derrick Brown köré épül, aki Pro Bowler játékos és csapatkapitány, és akinek vasárnap szokatlanul gyenge mérkőzése volt, amit két olyan büntetés is beárnyékolt, amelyek 14 pontot eredményeztek.

De ez a csapat a 2024-es szezon után a liga aljáról a tavalyi szezonban a középmezőnyig emelkedett, és a holtszezonban szerződtetett játékosokkal kiegészülve a védelem tehetsége továbbra is mércéül szolgál.

„Nincs hiány a magabiztosságból.” mondta Evero. „Nem úgy játszottunk, ahogy szerettünk volna. Sok olyan terület van, ahol jobbak is lehetnénk, de úgy érezzük, hogy rengeteg dolog van, amin biztosan javíthatunk, és sok dolog, amit kijavíthatunk, és ez a célunk. Végső soron arra törekszünk, hogy a szezon végén a legjobb formánkat hozzuk, és minden héten, amikor pályára lépünk, lehetőségünk nyílik arra, hogy jobbak legyünk, fejlődjünk és előrelépjünk, és pontosan ezt szeretnénk elérni.”

Brown, mint csapatkapitány és vezető, azonnal vállalta a felelősséget a vereségben játszott szerepéért. És mire a játékosok hétfő délután visszatértek, az edzőjük is ugyanezt tette.

„Szerintem fontos, hogy ne különböztessünk meg magunkat csak azért, mert edzők vagyunk.” mondta Evero. „Nem állunk a pályán történtek felett. Nagy szerepet játszunk benne; mi is közreműködünk benne. És csak azt szeretném, ha mindenki megértené, hogy ebben mindannyian együtt vagyunk, jóban-rosszban egyaránt. Szerintem ez a legjobb módja a vezetői képességek megmutatásának, és a vezetői képességek egyik jele az, hogy ha kimondjuk, nem vagyunk mindig tökéletesek, és nem fogunk minden esetben helyes döntést hozni. Nem fog minden terv sikerülni, de az igyekezet mindig meglesz. Mindig tanulni fogok, és ha jól csinálok valamit, akkor kimondhatjuk, hogy, ezt kell csinálni. Ha pedig valami nem sikerül jól, akkor meg kell találni a módját, hogy kijavítsuk, pont úgy, mint a játékosoknak is. És amikor ezt az alázatot mutatom, ugyanezt várom el tőlük is. És szerintem ez remek módja annak, hogy együtt tudjunk dolgozni.”

A „banana ball” rúgások megjelenése megváltoztatja a visszahordók játékának felelősségét

Az amerikai futball-labda furcsa alakú. Hosszúkás; bizonyos részein széles; a vége hegyes; a szélben olyan dolgokat művel, amelyek mintha turmixgépbe dobnák a fizika törvényeit . Egy ilyen furcsa alakú labda pályájának irányítása évekig tartó gyakorlást és több ezer ismétlést igényel. És ha sikerül valami váratlan mozdulatot végrehajtani vele? Akkor ez a tudás értékes árucikké válik.

Az elmúlt években az ausztrál punterek beáramlása számos új puntot és rúgást hozott magával. A legújabb, amely viharos gyorsasággal hódította meg a sportágat, a „banana ball” névre hallgat, amely elnevezés jól tükrözi a levegőben megtett útját.

„Ezt a bizonyos puntot nem tartom lehetetlennek, de egyik sem könnyű. Ez egyszerűen a munkánkhoz tartozik.” magyarázta a héten Tracy Smith, a speciális csapat koordinátora arról, hogy mi kell egy ilyen punt elkapásához. „Ez egy olyan punt, amely nem a hagyományos spirálban forog. Látható is: ha a tévében nézed, észreveszed, hogy a forgásmintája más. Inkább úgy néz ki, mint egy oldalra forduló helikopter. Inkább úgy forog a saját tengelye körül, mint egy kezdőrúgás, nem pedig úgy, mint egy passz, ahogyan egy hagyományos punt esetében lenne. Szóval csak egy kicsit más; másképp viselkedik a levegőben. Sokszor kell megpróbálnod, hogy magabiztos legyél benne.”

A Panthers Chicago elleni veresége során a Bears puntere, Tory Taylor (aki ausztrál) a második negyed közepén 48 yardos „banana ball” puntot rúgott. Ekkor 21–21 állt az eredményjelzőn. A puntot azonban elejtették, és a Bears megszerezte a labdát. A Panthers védelme a kedvező mezőnypozíció ellenére is mezőnygólon tartotta a Chicagót, de egy olyan mérkőzésen, ahol rengeteg pont születik, minden pontnak jelentősége van.

A Panthers ezen a héten új punt visszahordóval áll fel, aki valószínűleg John Metchie III lesz, de bárki is legyen ott a pályán, fel kell készülnie arra, hogy ez a „banana ball” egyre gyakrabban fog előfordulni. Szerencsére van egy olyan punterük, aki szintén képes végrehajtani ezt a rúgást, így a visszahordók többet gyakorolhatnak a szokatlan repülési pályával.

Sam Martin a tavalyi szezon 1. hetében a Jaguars ellen maga is rúgott egyet. Az egyetlen visszahordott punt azon a mérkőzésen 7 yardos volt.

„Az elmúlt 10 évben egyre elterjedtebbé váltak a különböző rúgási stílusok.” folytatta Smith. „Egyre több játékos képes különféle dolgokra, beleértve a mi puntereinket is. Szóval ez elterjedt. A fiúk egyre gyakrabban látják ezt; Sam így rúgja a labdát, ezért elég sokat gyakoroltunk ellene. Kihívást jelenthet, de minden punt, amikor 11 játékos rohanni kezd feléd, a stadionban uralkodó körülményekkel együtt kihívást jelent.”

Mivel Smith és az edzők egy visszahordó játékost keresnek, amíg Trevor Etienne a sérült listán van (boka), a „banana ball” elkapásának képessége csak egy a sok követelmény közül.

„Az adottságokat keresed: a labda elkapását, a magabiztosságot, a vágyat, hogy ott legyen, különösen egy punt visszahordó esetében. Akarnod kell azt a munkát, ez tehát fontos része a dolognak.” mondta Smith. „És akkor jöhet a többi. El tudja-e kapni a labdát? Megtalálja-e? Robbanékony játékos-e a labdával? Jó döntéseket hoz-e? Mindezeket a tulajdonságokat keresed az ideális visszahordóban.”

Forrás: panthers.com