Vasárnap voltak olyan pillanatok, amikor a Panthers azt hitte, hogy valami különlegeset fog összehozni, hogy megkoronázza a szezon végi hajrát, amire senki sem számított, és sokkolja a futballvilágot.

Az, hogy ilyen közel kerültek ehhez, csak fokozta a fájdalmat az öltözőben.

Mert tudták, hogy volt esélyük.

A 30-24-es vereség a Buccaneers ellen véget vetett a rájátszásba jutás esélyeinek egy ideiglenes vezetőedzővel és talán néhány ideiglenes játékossal, és egy álomnak, amelyre most még egy évet várni kell. De a Panthers azt is tudja, hogy 14-0-ra és 21-10-re is vezetett, így volt esélyük arra, hogy ne csak megnyerjék ezt a meccset, hanem lendülettel érkezzenek az alapszakasz utolsó meccsére, ahol esélyük van valami különlegesre.

“Az mondtam a csapatnak utána, hogy nem azt csináltuk, amit szerettünk volna.” mondta az ideiglenes vezetőedző Steve Wilks. “Több játékot csináltak ma, mint mi, úgyhogy minden elismerésünk a srácoknak. Nem a DNS-ünk szerint játszottunk. A fizikális játék és az erőfeszítés, amit szerintem nagyrészt láttatok. Nem játszottunk okosan. Egyáltalán nem. De egy dolgot mondtam a srácoknak, az utolsó elemet, ezt fogjuk csinálni ezen a héten, befejezzük. Ezt teszik a férfiak. Ezt teszik a jó csapatok, függetlenül a mutatótól, függetlenül a körülményektől. Holnap bejövünk, eltesszük ezt a meccset, és egy nagyszerű edzéshetet hozunk össze. A jövő héten befejezzük a meccset. És ez a mi gondolkodásmódunk.”

A jövő héten egy olyan alapszakasz zárul, amelyben nem jutnak be a rájátszásba – ez már az ötödik szezon zsinórban, amelyben nem lesz hosszú a szezon.

De a tudat, hogy valójában milyen közel voltak, kísérteni fogja őket.

Miután megállítottak egy 90 yardos Tampa Bay támadást a harmadik negyedben, azt a drive-ot, amikor úgy tűnt, hogy Tom Brady egyszerűen Tom Brady-ként bánik velük, kaptak egy kis varázslatot. A defensive end Yetur Gross-Matos blokkolt egy mezőnygólt, így a Bucs pont nélkül maradt, a Panthers pedig tovább reménykedhetett. A blokkolt rúgások sorsfordítók szoktak lenni a Carolina számára Tampában (2003-ban két mezőnygólt és egy extra pontot blokkoltak, amivel nyertek, és elkezdődhetett a Super Bowl-menetelés), de ez most nem jött össze.

“Tudtam, hogy még mindig versenyben vagyunk.” mondta Gross-Matos erről a helyzetről és a játékáról. “Nem volt meg bennem az a mentalitás, hogy emiatt nyerni fogunk. Tudtam, hogy be kell fejeznünk a meccset. Sajnos nem sikerült. Személy szerint nekem fáj. Úgy érzem, mindenkinek az volt az álma, hogy megnyerjük ezt a meccset, megnyerjük a következőt, és bejussunk a rájátszásba. Úgy érzem, hogy erről lemaradtunk. Ott volt a kezünkben.”

Rengeteg olyan pillanat volt, amikor úgy tűnt, hogy ez sikerülni fog. A Bucs jobban megvédi Tom Brady-t, mint bármelyik csapat a ligában (19 sacket engedtek, ami a ligában a legkevesebb), de a Panthers háromszor is eljutott hozzá. Gross-Matos és Marquis Haynes Sr. egy-egy sacket ért el, ahogyan a linebacker Frankie Luvu is, aki egy újabb hihetetlen napot zárt.

Luvu 13 tackle-lel és három yardveszteséges tackle-lel volt a csapata legjobbja. Idén már 104 tackle-t, 7.0 sacket és 17 yardveszteséges tackle-t jegyez, ami mind karriercsúcs. És bár természeténél fogva halk szavú, az öltözőben látszott, hogy milyen óvatosan beszélt.

“Volt egy esélyünk.” mondta Luvu. “Erről nem lehet sokat mondani. Vagy nyerünk, vagy hazamegyünk. Szóval ez volt a mentalitás. Itt mindenki ugyanilyen mentalitással játszott. A befejezés volt a lényeg. Ez volt az, amiről Wilks edző beszélt, a felelősségről, a bizalomról és az elkötelezettségről. De a végén be kell fejeznünk a meccset.”

Brian Burns számára az, hogy nem jutott el Bradyhez, tovább fokozta a rájátszásról való lemaradás okozta frusztrációt.

“Csalódtam magamban és a védelemben. Úgy érzem, hogy ma nem csináltam meg elég játékot odakint.” mondta. “Megértem; mindenkinek van egy játékterve, és elég jó játéktervük volt ellenem, de mégsem értem el azt a hatást, amit személy szerint szerettem volna. Jól játszottunk, de a végén ez még mindig nem volt elég jó ahhoz, amit szerettünk volna elérni. De nem fogom figyelmen kívül hagyni az erőfeszítést, amit azért tettünk, hogy idáig eljussunk. De végül nem ez volt az, amit akartunk. Sokkal messzebbre akarunk jutni, úgyhogy ez egyszerűen nem volt elég jó.”

Burnst ezután megkérdezték, hogy ez volt-e pályafutásának legfájóbb veresége, mire szünetet tartott és azt mondta: “igen”.

Ilyen közel lenni a célhoz és elmaradni ettől még jobban fáj.

Ez tette Wilks szavait meghatóvá a csapat számára. Az öltözőben rengetegen hittek az üzenetében, és meg voltak győződve arról, hogy a statisztikailag majdnem lehetetlenre készülnek, hogy 1-5-ös kezdés után talpra álljanak, és bejussanak a rájátszásba.

Azok, akik már voltak itt, amikor jó idők jártak, tudták, milyen közel voltak – a rájátszáshoz és egymáshoz -, amit nehéz volt szavakba önteni.

“Nem tudom, hogy a lehangoló a megfelelő szó-e.” mondta a long snapper JJ Jansen. “Nehéz. Fáj. Nagyon jó csapatunk van, egy nagyon jó csapat. Tíz héten keresztül a belünket is kidolgoztuk. Egy ilyen jó, szoros meccsen, mint ez, ennyi játékot csinálni, és kihagyni az utolsót, ez fáj. Nincs erkölcsi győzelem, de büszke vagyok arra, ahogyan játszottunk. A vereség fájdalmas, és nyilvánvalóan fontos meccs volt. De ez nem lehangoló, nem ez a csapat, nem Wilks edző alatt. Teljes mértékben bízom benne, hogy jövő héten úgy megyünk ki, hogy sokat kell bizonyítanunk, és nagyon jól fogunk játszani. Azt hiszem, egy másik csapatnak nagyon könnyű lenne lezárni a szezont. De nem ennek a csapatnak. Ez egy fiatal csapat, amely épül, fejlődik és egyre jobb lesz. Ez nyilvánvalóan egy fontos mérkőzés volt, de ez nem változtatja meg a hozzáállásunkat, nem változtatja meg a csapatunk lényegét, a DNS-ünket. Ez nem változtat meg semmit. Bár a jövő hétnek már nem lesz akkora jelentősége, mint ennek a hétnek volt, még mindig sok mindenért játszhatunk, és csapatként jól akarjuk befejezni a szezont. Más körülmények között lesz, de úgy képzelem, hogy ugyanazzal az energiával és érzelmekkel fogunk játszani, mint amit az elmúlt 10 hétben mutattunk.”

Forrás: panthers.com