D’Onta Foreman egyértelműen az end zone-ba akart jutni. De aztán egy másik célt is szem előtt tartott.

Miután touchdownt szerzett a Thursday Night Football meccsen, Foreman felment a Bank of America Stadium lelátójára. Mint egy rocksztár, aki koncert közben beugrik a tömegbe, Foreman felmászott az ülések közé, és ott ünnepelt a Panthers szurkolók egy csoportjával. Azt nem tudta megmondani, hogy mondtak-e neki valamit, de azt igen, hogy mindenhonnan ömlött a sör.

Nem hirtelen ötlettől vezérelve döntött így; Foreman úgy vágott neki az Atlanta elleni meccsnek, hogy ha TD-t szerez, beugrik az ülések közé. Így amikor eljött a pillanat, és Foreman a harmadik negyed vége felé egy 12 yardos futással bejutott az end zone-ba, tudta, hova tart.

“Elég magas ugrás volt, nem számítottam rá, hogy ilyen magasra fogok ugrani.” mondta. “Azért király volt. Jó móka volt. Ez olyasmi, amit mindig is meg akartam csinálni.”

Valóban magas ugrás volt, mivel a tight end Tommy Tremble-nek fel kellett segítenie Foremant, és a center Bradley Bozeman aggódva nézte.

Bozeman, aki megfordult, hogy az irányító PJ Walkerrel ünnepeljen, visszanézett az end zone felé, és látta, hogy Foreman felemésztődik a tömegben. És egy kicsit aggódni kezdett.

“Hátranéztem, és már egészen fent volt a lelátón.” mondta Bozeman. “Azt mondtam: ‘Ó, hé, le ne ess, kérlek!’. De fantasztikus volt.”

Walker ugyanígy aggódott, azt mondta, nem vette észre, hogy Foreman odafent van: “Csak arra vártam, hogy lejöjjön, hogy megszeretgessem.”

Foreman volt a fő oka annak, hogy az egész stadionban ünnepeltek, 31-szer futott a labdával, 130 yardot szerezve, és ezzel szezoncsúcsot futott egy olyan estén, amely ezt megkövetelte. Amikor a Nicole hurrikán maradványai elkezdtek megérkezni, esőt és viharos szelet hozva, a Panthers 47-szer futott a labdával, 232 yardot szerezve, átlagosan 4.9 yardot futva – és a körülmények ellenére ragaszkodtak a labdához.

“Már az első naptól kezdve mondtam, hogy megpróbáljuk kontrollálni a line of scrimmage-et.” mondta az ideiglenes vezetőedző Steve Wilks. “Tudom, hogy a liga némileg megváltozott egy kicsit, mindenki a passzjátékban gondolkodik, de védőként megértem, hogy nincs demoralizálóbb, mint amikor legalább 200 yardot futnak ellened.”

Wilks aztán szünetet tartott válasza közben, és bizonyára eszébe jutott Cincinnati, ahol a Bengals 241 yardot futott a Panthers ellen.

“Rendben, a múlt hét, tudom, mi történik ezzel kapcsolatban; egyszerűen megöli a morált.” folytatta Wilks. “Szóval a gondolkodásmódunk az, hogy kontrolláljuk a line of scrimmage-et, és megpróbáljuk megalapozni a futójátékot.”

Foreman hozzászokott a Falcons elleni munkaterheléshez, és teljesített is. A két Atlanta elleni mérkőzésen 57 kísérletből összesen 248 yardot szerzett, négy touchdownnal.

“D’Onta Foreman egy olyan srác, aki képes elviselni a terhelést.” mondta Wilks. “Meg kell adnod neki a lehetőségeket, hogy beinduljon. És ma este láthattátok, hogy mire képes.”

Foreman soha nem tágított attól, hogy ő legyen az igásló.

“Soha nem dobtam be a törölközőt; néha egy kicsit elfáradtam, néha kicsit kimerültem, de amikor a meccs a tét, akkor nincs kiút.” mondta Foreman. “Csak folytatni kell a darálást. Ezt akartam tenni.”

Arra a kérdésre, hogy újra a lelátóra fog-e ugrani, Foreman azt mondta, hogy a következő ünneplését a csapattársaival fogja tölteni. De élvezte, hogy megvalósult egy életre szóló álma.

“Kicsit több szeretetet kell mutatnom a támadófalnak, amikor bejutok az end zone-ba, mert ezek a srácok óriási segítséget nyújtottak nekem.” mondta Foreman. “Szóval sok dicséret, sok szeretet jár a srácoknak. De ez valami olyasmi volt, amit mindig is meg akartam tenni. Tényleg fel akartam jutni a lelátóra, úgyhogy ma meg is valósítottam.”

Forrás: panthers.com