Kalon Barnes üldözi az álmait

Kalon Barnes mindig is gyors volt, bár gyerekkorában nem ezért hívták Boogie-nak.

Versenyszellem is volt benne, így a családjával oda-vissza vitatkoztak a középiskolai futórekordokról, és arról is, hogy ki készíti a legjobb rámen tésztát.

A sebesség és a lendület kombinációja megmagyarázza, hogy a Panthers miért érdeklődött az egykori Baylor cornerback iránt, amikor már a hetedik körben jártak, annak ellenére, hogy már így is rendkívül sokan voltak a poszton.

De Barnes tudja, ahhoz, hogy ebben a játékoskeretben maradjon, többnek kell lennie, mint gyorsnak.

“A legtöbben azt mondják, hogy egy futballt játszó sprinter voltam. Én azt mondom, hogy egy futballista vagyok, aki nagyon gyorsan futott.” mondta Barnes szombaton az újonc minitábor második napja után. “Vannak képességeim a focihoz is.”

Ezek már fiatalabb kora óta nyilvánvalóak voltak, de amikor a középiskolába került, akkor kezdett el igazán szárnyalni.

Megdöntötte a texasi középiskolai rekordot 100 méteren azzal, hogy juniorként 10.22-es időt futott az állami döntőben. Édesapja 1988-ban 10.26-ot futott, így Kalonnak a családi dicsekvéshez is joga volt. 10.04-es egyéni csúcsig jutott, ami szerinte valójában 9.9 volt, bár a szél által támogatottnak ítélték az eredményét.

Ez a fiatalon elért gyorsaság olyan ajánlatokat hozott, hogy a profi futás felé terelje a karrierjét, és egy cipőgyártó cég hat számjegyű összeget ajánlott neki, ha ezt az utat választja.

“16 éves voltam, és csak a pénzre gondoltam, ezért futni akartam.” vallotta be. “Szerencsére apa és anya mellettem állt, és apa is végigcsinálta ezt a dolgot. Azt mondta: ‘Miért mentél bele ebbe az üzletbe? Ha majd az NFL-be kerülsz, akkor heti rendszerességgel kapod a fizetésed.””

Persze még nincs rá garancia, hogy ez meg is fog történni.

Ha volt is bármi tétovázás a hetedik körös választás esetében, az azért volt, mert a Panthersnek nem igazán volt szüksége egy másik cornerre. Ha visszahozzák Donte Jacksont a korábbi top10-es választások, Jaycee Horn és CJ Henderson mellé, akkor aligha van rá szükség.

De aztán újra Barnes gyorsaságára (4.23 másodperces 40 yardos eredménye a leggyorsabb idő volt az idei combine-on) gondoltak, és adtak neki egy esélyt.

“Nagyon sokan vagyunk a secondary-ben, úgyhogy sok nagy csatát fogunk ott megvívni.” mondta Matt Rhule, a Panthers vezetőedzője. “A sebességét és fizikalitását a speciális csapatnál kell majd kihasználnia. … Számunkra az lesz a legfontosabb, hogy megtanulja a playbook-ot, tisztázzon néhány technikai dolgot, majd a sebességével hatást gyakoroljon a speciális csapat játékára.”

Rhule felismerte ezt, mert évek óta figyeli Barnest. Amikor a Baylorban volt, rájött, hogy nem feltétlenül tudnak versenyezni a Big 12 legjobb újoncaiért. Az ötcsillagos gyerekek Texas és Oklahoma között választanak. Így a prioritás az volt, hogy minden poszton robbanékony atlétákat találjanak, olyan srácokat, akik ritka fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek (a Panthers idei draftstratégiája is ez volt).

Így még akkor is, amikor Barnest megverték egy dupla mozdulattal, volt esély arra, hogy megfutja a játékot.

“Egy dolgot mondunk Kalonról, hogy nem a 40 yardos sprintje a lényeg, olyan gyorsan tud futni, amilyen gyorsan csak kell.” mondta Rhule. “Ha 4.3-at kell futnia, akkor 4.3-at fog futni. Ha 4.2-t kell futnia, akkor 4.2-t fog futni.”

Néha ugyanazon a napon.

Barnes az egyetemen is futott, ami kettős szerepet eredményezett. Rhule felidézte az egyik tavaszi edzést a Baylorban, ahol Barnesnak kevés ismétlést akart adni, hogy később el tudjon menni egy futóversenyre. A cornerbackek edzője, Evan Cooper nem kapta meg az üzenetet, és Barnest egy teljes értékű edzésen vetette be.

“Coop, akit imádok, elfelejtette, hogy ezt mondtam, az egész edzést végiggyakorolta, éles szerelésekkel az egészet.” emlékezett vissza Rhule. “Kalon befejezte, besétált, lezuhanyzott, átöltözött, átment a folyón, és 10.43-as időt futott, és feldúlt volt, hogy 10,4-et futott. Ez a fajta atléta volt. … Ilyen a mentalitása. Kalon egyike azoknak a srácoknak, akik sérülten és kimerülten is játszanak. A futball az első szerelme. Egyszer eltörte az ujját, bekötözte, és tovább játszott. Ő egy olyan futballista, aki történetesen nagyon gyors.”

Barnes ötéves kora óta álmodott a futballról, és egy korosztállyal feljebb játszott a tackle footballban. És miközben a szülei szurkoltak neki, ők adták a becenevét is – Boogie.

“Kisebb koromban szerettem táncolni.” mondta. “A táncot boogie-nak hívták. Nem tudom, mi volt az a tánc, vagy hogyan ment. De a név tényleg megragadt. A meccseken kezdődött; anya és apa azt mondták, hogy ‘Gyerünk Boogie’, és a név megragadt rajtam.”

Ahhoz, hogy a Panthersnél maradjon, minden gyorsaságára szüksége lesz, és még többre is, tekintve, hogy milyen sokan vannak.

De Barnes már évek óta gondolkodik ezen a lehetőségen, és a korai garanciákat kihagyva üldözte az álmát.

“Mindig is ezt csináltam. Ez volt a szenvedélyem.” mondta Barnes. “Fociztam. Ötéves korom óta focizom. Mindig is a futball volt az első számú szenvedélyem. Ragaszkodtam az irányhoz. Az első naptól kezdve mindig is az NFL-ben akartam játszani. A futópálya sosem volt olyan dolog, amit akartam, csak úgy megtörtént, a semmiből. Mindig is a futball volt a célom, ezért ragaszkodtam az útirányhoz.”

Forrás: panthers.com

Nem akarsz lemaradni a hírekről? Iratkozz fel a hírlevélre, hogy mindig képben legyél!

Itt tudsz csatlakozni a Discord szerverhez:

Ha szeretnéd, itt egyszerűen, mindössze néhány kattintás után támogathatod az oldal működését egy tetszőleges, egyszeri vagy rendszeres összeggel:

Buy Me A Coffee