Jerry Richardson, a Carolina Panthers alapítója szerda este, 86 éves korában elhunyt.

A helyi születésű fiúnak, akit a régió formált, az életútja abban csúcsosodott ki, hogy a profi futballt a Karolinákba hozta, kitörölhetetlen nyomot hagyva az általa szeretett területen.

“Jerry Richardson hozzájárulása a karolinai profi futballhoz történelmi jelentőségű.” fogalmazott közleményében David és Nicole Tepper, a Panthers két tulajdonosa. “A Panthers 1995-ös megalakítása megváltoztatta a régió sportéletét, és az itteni NFL-rajongóknak egy olyan csapatot adott, amelyet a sajátjuknak nevezhetnek. Hihetetlenül kegyes volt hozzám, amikor megvásároltam a csapatot, és ezért hálás vagyok. Nicole és én őszinte részvétünket fejezzük ki Rosalindnak, az egész Richardson családnak és szeretteiknek. Békét és vigasztalást kívánunk nekik.”

Jerome J. Richardson 1936. július 18-án született az észak-karolinai Spring Hope-ban, az első lépcsőfokaként egy olyan útnak, amely átalakította a két államot.

Miután Fayetteville környékén felnőtt, Richardson a Spartanburgban (S.C.) található Wofford College-ba járt, ahol kiválóan szerepelt a futballban, és megalapozta egy olyan üzleti birodalom alapjait, amely lehetővé tette a számára, hogy visszatérjen ahhoz a játékhoz, amitől egykor eltávolodott.

Még mindig ő tartja az iskola rekordját az egy mérkőzésen elért elkapott yardok számát (241 yard a Newberry ellen 1956-ban), valamint a szezon (9) és a karriercsúcsot (21) a touchdownok számát tekintve. Ez a fajta teljesítmény 1957-ben és 1958-ban Associated Press Little All-America kitüntetést hozott neki, 1959-ben pedig a Baltimore Colts draftolta.

A Coltsnál Johnny Unitas irányítóval volt egy szobában, és az 1959-es NFL Championship Game-en elkapott egy touchdown-passzt a Hall of Famer játékostól.

A második szezonja után azonban egy pénzügyi vita elhagyta az NFL-t, és visszatért Spartanburgba, hogy üzleti karrierbe kezdjen. A döntőben kapott prémiumát kezdőtőkeként használta fel, és megnyitotta első Hardee’s éttermét Spartanburgban.

Itt kezdte el a vevőszolgálatra fektetni a hangsúlyt, amely a futballcsapat irányításában is megmutatkozott.

Amikor a csapat tulajdonosa volt, Richardson gyakran visszautalt a hamburgerek eladásából tanultakra. Időről időre beugrott az éttermekbe, hogy ellenőrizze a helyzetet, és bedugta a fejét a drive-through sorba, hogy meglepje a vásárlókat és az alkalmazottakat egyaránt.

Ez a fajta alaposság nem különbözött a Panthers tulajdonosaként eltöltött napjaitól, amikor jóváhagyta a kertépítési terveket (őshonos növények minden államból a stadion északi és déli oldalán, amely a két Carolinát képviseli) és a pálya festését. A meccsnapokon a Bank of America Stadiont golfkocsival járta körbe, üdvözölte a szurkolókat, fotózkodott, és élvezte a pillanatot.

Mielőtt azonban körbejárhatott volna a meccseken, és élvezhette volna az elismerést, először ide kellett hoznia az NFL-t.

Richardson 1987 júliusában kezdte el a csapat építésének folyamatát, amikor találkozott a Bank of America korábbi vezérigazgatójával és Charlotte ikonjával, Hugh McCollal, hogy megvitassák álmát, miszerint a sportot elhozza a szülőföldjére.

Charlotte az NBA Hornets 1988-as érkezésével már profi sportvárossá vált, de azok voltak azok az idők, amikor a város még nehezen tudott másként identitást kialakítani, mint egy regionális előretolt helyőrség, amelyet még mindig összekevertek Charleston, vagy Charlottesville városával, és évek választották el attól, hogy nemzeti banki központtá váljon.

Útközben olyan döntések születtek, amelyek megváltoztatták a sportüzletág arculatát. Bevonta a sportmarketinggel foglalkozó Max Muhlemant, és ők vezették be az első állandó helyjegy koncepciót, amelyben a szurkolók előre fizettek a bérletekért. A Panthers volt az első csapat, amely alkalmazta ezt a koncepciót, és a beáramló pénz döntő fontosságú volt az akkori Carolinas Stadium magánfinanszírozásához.

De 1993. október 26-ig – a nap, amikor Richardson megkapta az NFL 29. franchise-ját – mindez még mindig csak álom volt, mindenki számára, kivéve Richardsont.

“Soha nem gondoltam arra, hogy nem kapok franchise-t.” mondta Richardson, kifejezve a rá jellemző magabiztosságot. “Ellenünk szóltak az esélyek. Az emberek azt mondták, hogy 150 az 1-hez, 200 az 1-hez. Ez sosem tántorított el. Nem foglalkoztam vele. Azt mondták, hogy 40 éves korom előtt nem vihetem be a cégemet a New York-i tőzsdére. Azt mondták: ‘Nem lehet pénzt keresni azzal, hogy 15 centért árulsz hamburgert.’ Sok mindent mondtak nekem.”

Richardson ritkán hátrált meg egy kihívástól, de volt olyan kihívás, amelyet puszta akaraterővel és elszántsággal nem tudott legyőzni.

A 60-as évei közepén kezdett lassulni, szívproblémákkal küzdött. Egy 2002-es bypass-műtét csak a kezdet volt, és több évnyi kezelés és egyéb beavatkozás után 2009. február 2-án a Carolinas Medical Centerben szívátültetése volt.

Mivel úgy tűnt, hogy életében oly sok eseményt a futball ideje fémjelez, a beavatkozás a Super Bowl vasárnapján kezdődött, amikor közeli barátainak, a Rooney családnak a csapata, a Steelers épp a Cardinals ellen játszott.

De amíg a csapatnál végzett mindennapi munkájának egy részéből visszalépett, az NFL-en belüli befolyása továbbra is jelentős maradt.

Hűséges tagja volt a ligának, és tulajdonosként eltöltött időszaka alatt végig a “The Shield” logót festette a hazai pálya 50 yardos vonalára. A ligához való hűsége és a ligán belüli státusza tette őt a tulajdonosok egyik vezető hangadójává a 2010-es munkaügyi tárgyalásokon, amelyek során híresen – és néha trágár módon – összecsapott az asztal túloldalán ülő játékosokkal, köztük Peyton Manninggel. Munkáját azonban a liga stadionbizottságának tagjaként, és Roger Goodell biztos szűk körének egyik megbízható hangjaként üdvözölték a liga köreiben.

Más iparági vezetőkhöz hasonlóan Richardson nevét is számos épület díszíti a két államban, de kevés helyen viselik olyan büszkén, mint az alma materében.

2021 februárjában Richardson 150 millió dolláros ajándékot adott a Woffordnak, amivel az iskolának tett személyes hozzájárulása meghaladta a negyedmilliárd dollárt. A futballstadionjuk már a nevét viselte, de az iskola új kosárlabdaarénája és atlétikai létesítménye is az övét viseli, akárcsak az UNC Charlotte futballstadionja.

Forrás: panthers.com