A Panthers támadó koordinátora, Ben McAdoo rajong a decemberi meccsekért, és beszélt arról, hogy más érzést kelt, ha hűvös a levegő – vagy még jobb, ha esik vagy havazik.

Csütörtökön arról beszélt, hogy a körülmények miatt a játék az egy-egy elleni párharcokon múlik, amelyben az egyes játékosok érvényesülni tudnak.

Az emberek beszélhetnek arról, hogy ez egy passzorientált bajnokság lett, de decemberben gyakran a futók kerülnek előtérbe – különösen, ha olyan erőfutókról van szó, mint amilyenek a Panthersnél voltak a múltban, és amilyenek most is vannak.

“Mentálisan úgy kell nekivágni a meccsnek, hogy én fogom megadni az alaphangot. Nem csak a poszt, hanem az egész csapat számára.” mondta Jonathan Stewart, a Panthers egykori futója. “Különösen decemberben, mert ilyenkor a futók vagy elfogynak, vagy életre kelnek. Azért élednek fel a srácok, mert megvan bennük az a gondolkodásmód, hogy látják a vért a vízben, és ez azt jelenti, hogy ahogy a szezon halad előre, a védelemben egyre több a sérült, hidegebb van, nem akarnak itt kint lenni. Szóval el kell kapnom őket alvás közben, mielőtt felébrednek.”

Stewart ismeri ezt a fajta kemény futójátékot, hiszen a karrierjét a kemény stílusra építette. Még mindig ő a Panthers minden idők legjobb futója (7 318 yard), és ezekből a yardokból többet szerzett decemberben (2 494), mint bármelyik másik hónapban.

Tehát tudja, miről van szó az évnek ebben az időszakában, és tetszik neki, amit a kollégájától látott.

Stewart szerint az, ahogyan D’Onta Foreman fut a Panthers újjáépített támadófala mögött, a fénykorára emlékezteti őt, és ez lehet a recept arra, hogy egy 4-8-as csapat megőrizze a playoff esélyeit.

“Igen, megvan bennük a mentalitás.” mondta Stewart a jelenlegi Panthers-csapatról. “Ami azt jelenti, hogy ha ott a lyuk, használd ki. Ha nincs ott, csinálj valamit. Szóval egy kicsit olyan, hogy őszinte legyek, a mostani támadófal ott van a legjobbakkal, akikkel együtt játszottam, az olyanokkal, mint Ryan Kalil, Jordan Gross és Jeff Otah. Felkészülsz egy meccsre, vannak bizonyos dolgok, amiket egyszerűen csak tudsz. Este lefekszel, és arról álmodsz, és előre látod, hogy ez lesz az a meccs, amikor a 38 Boss (egy régi stretch run játék, amivel sokat dolgozott) egyszerűen működni fog. Szóval csak vizualizálni kell a meccs előtt.”

Az egyes játékokra való odafigyelés, és a labda futtatásának gondolata az évnek ebben az időszakában egyértelműen jó emlékeket idéz Stewart számára. Foreman számára pedig az, hogy a szezon végén kap esélyt, már megszokássá vált.

Tavaly ő helyettesítette a sérült Derrick Henryt, és segített a rájátszásba jutni a Titans csapatának. Idén segít a Panthersnek továbblépni a Christian McCaffrey-korszakból, miután az októberi csere után a kiváló futójátékos San Franciscóba került. Bármennyire is jó volt McCaffrey (és nagyon jó volt), Foreman egy másfajta futójátékos.

És a Seattle futás elleni védelme ellen, amely a liga 31. helyén áll (155.3 yardot engedve meccsenként, az utóbbi három meccsen pedig 205.0 yardot), ez lehetőséget jelent.

“Úgy gondolom, hogy amikor hidegebb lesz, többet futsz a labdával, elkezdessz a rájátszásért küzdeni és futni, akkor a futás mindig hatékony lesz.” mondta Foreman. “Úgy érzem, ha képes vagy futni a labdával, az sokat segít az offense-nek. A jó csapatoknak, ha képesek futni a labdával, az működik. A legjobb csapatok az év végén képesek futni a labdával. Úgy értem, hacsak nincs egy Josh Allen vagy Patrick Mahomes az irányító poszton, aki 50-szer dobják el a labdát egy meccsen. Ha van egy jó futójátékod, akkor van esélyed. … Mindenképpen szeretném, határozottan várom, hogy ilyen helyzetekben legyek, és megkapjam ezeket a lehetőségeket.”

A Panthers örömmel adja meg neki ezeket a lehetőségeket, mert ez működik. Foreman rengeteg munkát kapott, és ezt ki is használja: az elmúlt hat találkozón négyszer is 100 futott yardos meccset produkált (és a Panthers 3-1-es mutatóval áll ezeken a meccseken).

“Nem titok, hogy szerintem minden, amit csinálunk, elöl kezdődik.” mondta Steve Wilks, a Panthers ideiglenes vezetőedzője. “És úgy gondolom, hogy jó futójátékra van szükséged ahhoz, hogy sikeres legyél. Tudom, hogy a srácok szeretnek szétszóródni és dobálni a labdát. Mindent megteszünk, hogy megnyerjük a meccseket. És ezt kell tennünk. Ezt fogjuk tenni, de hiszek a futás megalapozásában, és minden, amit teszünk, ahogy korábban is mondtam, elöl kezdődik, majd onnan különböző elemeket hozunk létre, hogy hogyan támadjuk őket.”

Foreman felidézte a tavalyi szezonját a Titans csapatánál, és úgy gondolja, hogy van egy összeadódó hatása annak, ha futni tudsz a labdával, különösen akkor, amikor a védelmek elfáradnak egy hosszú szezon végén.

“Amikor a játék az év végén beindul, akkor láthatod, úgy jönnek, hogy úgy tesznek, mintha szerelnének, de valójában nem próbálnak meg szerelni.” mondta nevetve Foreman. “Úgy jönnek oda, hogy ‘Haver, te egy nagydarab fickó vagy’. Ezt általában csak a meccs után hallom. A meccs elején keményen próbálják betömni a réseket, de a végére már nem jönnek olyan keményen.”

Persze nem a Panthers az egyetlen csapat, amely megpróbál építkezni az évnek erre az időszakára. McAdoo elmondta, hogy a John Schneiderrel töltött közös időszakából (még a Green Bayben töltött közös napjaikból) tudja, hogy a Seattle “szereti a nagyot, vastagot és csúnyát”, ami nehézzé teszi ezt a fajta játékot.

“Szerintem a csapatok ilyenkor az évnek ebben az időszakában belerázódnak abba, hogy kik is ők valójában.” mondta McAdoo. “Az év elején, az első hónapban vagy hat hétben, látunk néhány felderítetlen formációt, néhány csapat új dolgokat próbál ki, talán próbálják megtanulni, hogy kik ők. De amikor eljutsz az év ezen szakaszába, akkor már tudod, hogy ki vagy, és tudod, hogy ők kik, és egyszerűen csak kimehetsz és játszhatsz. Ez az, ami izgalmas ebben az egészben. Amikor az elemek is képbe jönnek, akkor inkább az egy-egy elleni párharc lesz a lényeg, akár elöl, akár a pálya szélén. … Szóval ez egy szórakoztató játék lesz.”

Szórakoztató.

Akkor talán nem, ha te vagy az, aki megpróbál megállítani egy átlagosnál nagyobb futót, aki újra és újra téged támad azzal a szándékkal, hogy irányítsa az órát.

Bár ez egy október közepén játszott meccs volt, Stewart emlékszik egy réges-régi (2015-ös) Seattle-i kirándulásra, amikor a Panthers végre túljutott az akkori vereségsorozaton. Stewart aznap 20 futással 78 yardot és két touchdownt szerzett, de a Panthers képes volt bedarálni a bajnokesélyes Seahawks védelmét, négy 80 yardos drive-ot is összehozva, ebből hármat a második félidőben.

Wilks ezen a héten mutatta meg csapatának annak a meccsnek a felvételeit. És bár nyilvánvalóan más, amikor egy Cam Newton a legjobb formában van, ez a fajta ütős csapat az, ami lenni akarnak.

“Tudod, hogy a fizikálisabb csapat fog nyerni.” mondta Stewart vigyorogva. “Minden meccsen ez volt a gondolkodásmódom. Az a cél, hogy előbb okozzak fájdalmat valakinek, minthogy ők okozzanak fájdalmat nekem. Mert a nap végén mindenki megkapja a magáét. Biztosnak kell lenned abban, hogy nem állsz a rossz oldalon.”

És ha futójátékos vagy, decemberben esélyed van arra, hogy te legyél az, aki adja.

Forrás: panthers.com