A Panthers idei harmadik downos problémái legalább annyira súlyosak, mint amennyire nyilvánvalóak, mivel a közvetlenül az edzőtábor előtt megszerzett új irányító beépítése a passzjátékba nem egészen ott tart, ahol kellene.

Ha valami, akkor ez szinte még lenyűgözőbbé teszi azt, ahogyan ebben a szezonban futni tudtak.

A Panthers a 13. helyen áll a ligában a futójátékot tekintve, Christian McCaffrey pedig 2019 óta először egymás után kétszer is 100 futott yardos meccsre volt képes. Egy olyan csapattól, amelyik átlagosan sem tudott 60 snapet játszani egy meccsen, ez nem kis teljesítmény.

Emellett a ligában a 30. helyen állnak a harmadik downok tekintetében, 27.0 százalékos mutatóval, ami nem kedvez a hosszabb drive-oknak.

“Az ember már belefárad abba, hogy ezt mondogatja, de meg kell csinálnunk néhány harmadik downt, és a pályán kell maradnunk.” mondta hétfőn Matt Rhule, a Panthers vezetőedzője. “Azt hiszem, hogy akkor kezdjük majd el igazán látni, hogy a futójáték hogyan fog hatni az emberekre. Az, hogy az elmúlt két meccsen úgy futottunk ennyi yardot, hogy nem oldottuk meg a harmadik kísérleteket, általában nem történik meg. Ez a meccs más volt. A múlt héten egy nagy futás volt; ez most sok igazán hatékony futásból állt.”

Rhule elmondta, hogy Chuba Hubbard munkája tetszett neki (három futásból 25 yard, köztük egy 14 yardos játék, amely során kipördült a szerelésből, és úgy fogta meg a labdát, ahogy az edzők tanítják). D’Onta Foreman a Saints ellen nem kapott labdát, de a Giants ellen volt neki kettő.

McCaffrey eközben a New York ellen 15 futásból 102 yardot (beleértve a már említett 49 yardos futást), a Saints ellen pedig 25 futásból 108 yardot ért el.

“Ott vannak.” válaszolta Rhule arra a kérdésre, hogy szeretné-e jobban bevonni a játékba a másik két futót. “Chuba volt a másik igazi fénypont; szerintem volt két nagyon jó futása. Az egyik futásánál, amikor megütötték, kipörgött, és 10 vagy 12 yardot futott. Magas szinten védte a labdát. Szeretném, ha D’Onta is beindulna. Csak még nem jött neki össze. Jól edz, tudjuk, hogy fegyver lehet a számunkra. Szeretném bevonni ezeket a srácokat a játékba. Nehéz Christian-t lehozni a pályáról.”

Ez utóbbi két tény összefügg, hiszen szeretnének odafigyelni McCaffrey munkaterhelésére, de azt is tudják, hogy ő a legjobb támadójátékosuk.

A saját számait visszafogottan kezeli, de McCaffrey gyorsan megdicsérte a támadófalat, amiért mindannyiuknak lyukakat nyitottak. A Panthers szerencsésnek mondhatja magát, hogy az öt kezdőjátékosuk eddig minden meccs minden egyes snapje során a pályán volt, és McCaffrey látja, hogy milyen fejlődést ért el ez a csoport.

“Ezek a srácok nagyon jól blokkolnak, ember.” mondta vasárnap. “Minden egyes nap keményen dolgoznak. És őszintén szólva, jobban kell játszanom néhány ilyen futásnál. Tovább fogunk dolgozni, de nagyon büszke vagyok ezekre a srácokra, és szerencsés vagyok, hogy itt vannak előttem.”

– A Panthers igyekezett a lehető legnormálisabban kezelni a vasárnapi győzelmet (a cél, hogy ne érezzék ritkának), de Rhule bevallotta, sokat jelentett neki, hogy a játékosok a Saints elleni győzelem után a meccslabdát neki adták.

Rhule nevetett, és azt mondta, érezte, hogy ez lesz, amikor látta, hogy az irányító Baker Mayfield közeledik hozzá a labdával.

“Nem igazán ezt akartam; azt akarom, hogy a játék mindig a játékosokról szóljon. Ennek ellenére azt mondtam a csapatnak, hogy ez egy óriási megtiszteltetés. Edzőként még sosem láttam ilyet. Szóval nagyra értékeltem, hogy a srácok ki akartak menni, hogy igazoljanak engem, mint edzőt, és kiálltak értem. De a nap végén ez nem rólam szól, tényleg nem rólam. Ma azt mondtam nekik, nem akarom, hogy ez rólam szóljon. Hiszek ebben a csapatban. Már mondtam; ezek a játékosok közel állnak egymáshoz. Mondtam, hogy jó csapat vagytok. Mondtam nekik, srácok, csak még néhány játékot kell megcsinálnotok. Ez ugyanaz a csapat, amelyik blokkolt egy mezőnygólt; ugyanaz a csapat, amelyik egy 155 kilós játékos (Derrick Brown) felugrott és elkapott egy labdát. Jobban teljesítettünk, és tényleg megcsináltuk a játékokat, amivel befejeztük a meccset.”

– A defensive end Henry Anderson, aki a vasárnapi, Saints elleni győzelem alkalmával blokkolt egy mezőnygólt, bevallotta, hogy szereti az ilyen játékokban a tempóváltást.

A támadófal játékosok rendszerint megpróbálják megduplázni a védőfal játékosok ellen a védekezést. A mezőnygól blokkolásnál ez pont fordítva van, megpróbálnak minél több testet bedobni egy kis helyre.

“Azt hiszem, a mezőnygólcsapat játékosainak, akik próbálnak levédekezni, valószínűleg sokkal nehezebb dolguk van.” mondta Anderson. “Szóval valószínűleg nem szeretik annyira. Nekem szerintem könnyebb. Három lépést teszek, aztán felemelem a kezem, és a játéknak vége. Nem futok, vagy próbálok megkerülni egy támadó tackle-t, és 20 yardot futni a pályán a labdáig. Ez határozottan egy erőszakos játék. Megpróbálsz a lehető legnagyobb erőszakkal kijönni, és olyan alacsonyan maradni, amennyire csak tudsz, és megpróbálod őt visszaütni. Nagydarab fickók, ezek a srácok több mint 135 kilósak, szóval megpróbálom olyan keményen megütni, ahogy csak tudom, és visszalökni néhány yardot. De ez határozottan egy erőszakos játék.”

A Panthers Hall of Honor bal oldali tackleje, Jordan Gross mindig is azt mondta, hogy a legkevésbé szeretett játékai az extra pontok voltak, de a mezőnygólok is ott vannak a sorban, mivel általában a drive-ok végén jönnek, és a támadófal játékosok amolyan álló célpontok.

“A mezőnygólcsapatban lévő srácoknak elég csúnya munkát kell végezniük, mert egy csomó fickó egyenesen beléjük fut.” mondta Anderson. “A seggükre esnek, szóval nem a legszórakoztatóbb a számukra. Nekem valahogy tetszik, mert én csak elindulok a snap pillanatában, és megpróbálom visszatolni őket. Jobb, mintha két támadófal játékos védekezne rajtam.”

Forrás: panthers.com

Nem akarsz lemaradni a hírekről? Iratkozz fel a hírlevélre, hogy mindig képben legyél!

Ha szeretnéd, itt egyszerűen, mindössze néhány kattintás után támogathatod az oldal működését egy tetszőleges, egyszeri vagy rendszeres összeggel: