A Panthers már lát némi potenciált az újonc defensive tackle Marquan McCallban.

De sok mindenről kellett lemondania, mielőtt bármit is mutathatott volna.

Az újonc nose tackle a múlt héten debütált az NFL alapszakaszában a New York ellen, és rövid idő alatt lenyűgözte edzőit és csapattársait a gyors első lépésével, és azzal, hogy képes stabil lenni a futás ellen.

Hasznos, hogy van stabilitása, és a 191 centijével és 156 kilójával még hatalmas is. De nem lehetsz csak nagy. Mozogni is tudnod kell.

“Széles. Zömök. Nehéz alá kerülni, határozottan nehéz őt megmozdítani.” mondta a defensive end Brian Burns. “Ilyen egy prototipikus nose tackle test. Hamarosan sok zavart okozhat középen. Az egyik dolog vele kapcsolatban, hogy rengeteg energiát hoz a pályára, különösen, amikor játékba lendül; magával ragadja a védelmet.”

Volt néhány pillanata a Giants ellen, de McCall az egész edzőtábor során megmutatta, hogy képes változást hozni. Volt egy negyedik downos megállítása New Englandben és egy sackje az előszezon utolsó meccsén a Bills ellen, ami megmutatta, hogy ő több, mint egy nagy játékos, aki csak útban van. Burns elmondta, hogy tetszik neki a tanulási folyamata és elfogadja az edzői munkát is, amit kap.

Matt Rhule, a Panthers vezetőedzője elmondta, hogy lenyűgözték a draftolatlan újonc korai eredményei, és az is, ahogy McCall formában tartja magát. Mivel a Saints ezen a héten a saját dinamikus futójátékával érkezik, egy ilyen játékos előrébb lépése óriási dolog lesz (nem szóvicc), miután Bravvion Roy sérült tartalék listára került.

“McCall beállt a legutóbbi meccsen, és jól játszott a futás ellen.” mondta Rhule. “Amikor a Saints ellen játszol, az első dolog, amiről beszélned kell, az a futójáték, a külső zónás futójátékuk Alvin Kamara és Mark Ingram vezetésével, náluk van az egyik legjobb center is Erik McCoy személyében. Az olyan srácoknak, mint McCall, készen kell állniuk arra, hogy nagyon magas szinten kell játszaniuk. Nagyon elégedett voltam azzal, ahogy McCall a múlt héten játszott. Számomra ő egy olyan srác, aki a draft után 165 kiló volt, most pedig 155 kiló körül van, és nagyszerű munkát végzett, hogy csökkentse a súlyát. Szerintem nagyon jó játékos lesz.”

McCall vigyorgott, amikor a súlyáról kérdezték, mert tudja, hogy a testének megváltoztatása volt a kulcsa annak, hogy bekerüljön egy NFL csapat keretébe.

A Kentuckyban eredményes játékos volt, de a végzős évébe lépve tudatosan törekedett arra, hogy a 170 kiló helyett valami működőképesebb súlya legyen, és 3.5 yardveszteséges tackle-je volt amellett, hogy stabilan játszott belül.

Az egyik első lépés az volt, hogy lemondott a gyerekkorától kedvelt almaléről, amit vízzel helyettesített, és napról napra szorgalmasabban odafigyelt az étkezési szokásaira.

“Nagy gyümölcslé rajongó voltam. Rengeteg almalevet ittam annak idején. Sok gyümölcsléről lemondtam, tulajdonképpen az összes gyümölcsléről.” mondta. “Egyszerűen meg kellett tanítanom magamnak, hogy nem ehetek este 8, 9, 10 órakor. Meg kellett őrizzem a koncentrációmat. Egy állás volt a tét, tudtam, hogy ezt nem ronthatom el. Tudtam, hogy ez egy munka, így minden kivágtam az ablakon. Csak arra törekedtem, hogy olyan gyorsan fogyjak, amilyen gyorsan csak tudok, és olyan egészséges legyek, amennyire csak tudok.”

Voltak már korábban is széles testű nose tackle-k az NFL-ben, akik 180 kilót nyomtak, és még mindig hatékony futásmegállítónak bizonyultak, de McCall most már látja a különbséget a játékában.

“A 170 kilós Marquan tudott mozogni, de nem tudott olyan gyorsan mozogni, mint a mostani Marquan.” mondta McCall. “Szóval egy 20 kilós különbség már nagy különbséget jelent. Súlycsökkentés és formába kerülés. Nem lennék képes ilyen formában lenni, ha 170 kiló lennék, az biztos.”

Félreértés ne essék, még mindig nagydarab. De nem olyan nagy, hogy ne tudna segíteni más területeken. Mivel Derrick Brown és Matt Ioannidis a kezdők közül sok snapet kap, McCallnak többnyire az első és második downoknál kell majd játszania a meccsek előrehaladtával, de már mutatott néhány jelet arra, hogy ő lehet az a fajta befolyásos játékos, akit a Kentuckyban “Bully”-nak hívtak.

Régi középiskolai barátja, Patrick Riley adta neki ezt a becenevet az első évében, és tetszik neki, hogy illik rá.

“Egyik nap ebédeltünk, és azt mondta: “Meg kéne változtatnod a neved “Bully Ball McCall”-ra”, mire én: “Hé, várj, ez tényleg jól hangzik”. Azóta is Bully Ball McCall a nevem, szóval köszönd meg Patnek. Sok gonoszságot, sok keménységet, sok erőt és sok stabilitást hozok a futójátékba. És mindig is én voltam az energiával teli srác. Imádom az energiát; szeretem felpörgetni a srácokat, hogy készen álljanak a játékra és a szórakozásra.”

A múlt héten bőven volt ezekből. Elismerte, hogy egy “valóra vált álom” volt az első meccsén játszani, mezben lenni a himnusz alatt, látni az óriási zászlót a pályán, és minden, ami az NFL-ben való szerepléssel együtt jár.

Aztán bement, megcsinált néhány játékot, és az emberek észrevették.

Ha egy olyan valaki, mint Burns – egy olyan srác, aki szintén képes olyan nagy játékokat csinálni, amelyek felpörgetik az embereket – megemlíti, hogy kézzelfogható energiát hozott a pályára, az is mond valamit.

“McCallban rengeteg potenciál van.” mondta Burns. “Úgy érzem, hogy ha egyszer belelendül, magabiztosabb lesz, és tapasztalatot szerez, akkor nagyon jó lesz.”

Forrás: panthers.com

Nem akarsz lemaradni a hírekről? Iratkozz fel a hírlevélre, hogy mindig képben legyél!

Ha szeretnéd, itt egyszerűen, mindössze néhány kattintás után támogathatod az oldal működését egy tetszőleges, egyszeri vagy rendszeres összeggel: