Miért van értelme egy tackle-t választani?

Egyszerű a válasz, ha valaki azt kérdezi, hogy a Panthersnek az első körös választását egy offensive tackle-re kellene-e fordítania.

Azért, mert Jeff Otah 35 éves és már 10 éve nem játszik a ligában, azért.

Amikor a Panthers a 2008-as első körben a 19. helyen választotta ki a nagyon fiatal, nagyon erős és valójában elég jó egészségnek örvendő Otah-t, ez volt az utolsó alkalom, hogy a Panthers első körös picket használt el egy tackle-re. Elég könnyű meghúzni a határt az akkori pillanat és a közel egy évtizedes instabilitás között.

A Panthers csapatában minden évben más bal oldali tackle kezdett azóta, hogy Jordan Gross (a 2003-as első körös választás) a 2013-as szezon után visszavonult, és ez a sorozat idén és valószínűleg 2023-ban is folytatódik.

Hacsak csütörtök este nem tesznek valamit ellene.

Az idei drafton három top tackle is van, és legalábbis van rá esély, hogy az egyikük elérhető lesz, amikor a Panthers a hatodik helyen választ.

Ott van Ickey Ekwonu, a Charlotte-i születésű, okos és vagány gondolkodású, domináns futásblokkoló, akinek megvannak a fizikai eszközei ahhoz, hogy tovább fejlődjön.

Ott van Evan Neal, az Alabamából érkező masszív és technikás blokkoló, aki a falban mindenhol kezdett már, de a legfontosabb szerepet a szélen töltené be.

A harmadik a három közül talán a legcsiszoltabb passz-blokkoló, Charles Cross a Mississippi State-ből, aki egyben a csoport legjobb atlétája is. Valószínűleg egy kicsivel a másik kettő játékos alatt van besorolva, mert egy nem szokványos támadójátékban játszott, és kevés tapasztalata van a futásblokkolásban, de még mindig az a fajta játékos, aki itt jelentős változást tudna elérni.

A Panthersnek már csak abban kell reménykednie, hogy a Jaguars, Lions, Texans, Jets és Giants csapatai közül legalább hárman úgy döntenek, hogy valami mást kezdenek a választásukkal.

Vagy egyszerűbben fogalmazva, három nem tackle poszton játszó játékost kell előttük kiválasztani ahhoz, hogy esélyük legyen megszerezni azt a fickót, akire szükségük van.

Egy tackle draftolása nem fog akkora felhajtást eredményezni, mint egy irányítóé. De idén biztosan biztonságosabb játék, és jobban illeszkedik a holtszezon stratégiájába.

A Panthers azzal a céllal kezdte a holtszezont, hogy erősödni akar elöl, és azzal, hogy a piac első napján megállapodtak a Rams korábbi szabadügynökével, Austin Corbett-tel, és még az első hét vége előtt a center Bradley Bozeman-nel egy megfizethető egyéves szerződésről, ezt meg is tették.

A szezonnak a mostani változattal is nekivághatnak, de akkor Brady Christensen lenne a főállású bal oldali tackle (ami nagyobb kérés, mint egy negatív szezon végén beugrani), és valószínűleg Michael Jordan lenne a bal oldali guard posztján. Azt is érdemes kiemelni, hogy egy Bozeman-Corbett-Taylor Moton jobb oldali fal jó ideje a legtehetségesebb lenne, amivel rendelkeztek, és ha már ennyit feltételezünk, az már előrébb viszi őket az elmúlt szezonokhoz képest.

Bár Christensen dicséretet érdemelt a játékáért, a valóság továbbra is az, hogy egy évvel ezelőtt a 70. helyen választották ki. Ez más, mint egy top10-es tehetség megszerzésének lehetősége, és a kettő közé egyenlőségjelet téve tisztességtelen elvárásokat támasztanánk Christensennel szemben. Tavaly jól játszott. Guardként is második körös, tackleként pedig harmadik körös besorolást kapott. Egyesek szerint akár center is lehet a jövőben, a tudatossága és atletikussága miatt ez egy érdekes lehetőség.

Ha a Panthers meg tudja szerezni Ekwonut, Nealt vagy Cross-t, és Christensent a bal guard posztra rakja át, akkor hirtelen lesz valami, ami hasonlít a mélységhez, Jordannal, Deonte Brownnal, és néhány veteránnal.

De lenne egy tapasztalattal rendelkező bal oldali tackle-jük is. Hosszú idő óta, a sok “néha a válasz a játékoskeretben van”, az átalakított védekező tackle-k, valamint a rövidtávú beugró játékosok óta nem volt ilyenjük.

Mióta Gross a 2013-as szezon után visszavonult, a Panthers 16 különböző játékossal kezdett a bal oldali tackle poszton, és egyikük sem volt különösebben kiemelkedő.

Üljetek le, ha kell, vegyetek egy mély lélegzetet, és nézzétek meg az alábbi listát.

Michael Oher (19 alkalommal kezdett), Matt Kalil (16), Byron Bell (15), Chris Clark (13), Mike Remmers (13), Dennis Daley (12), Cameron Erving (9), Greg Little (7), Russell Okung (7), Christensen (4), Trent Scott (4), Daryl Williams (3), Moton (3), Marshall Newhouse (2), Michael Schofield (1) és még David Foucault (1).

És most gondoljatok bele, hogy van valaki, aki az első naptól kezdve kezdő lehet, és állítólag négy-öt éven keresztül folyamatosan ott lehet. Milyen lenne ez?

Egyetlen draftolt játékos sem biztos befutó, de annak az esélye, hogy valamelyik tackle hatékony kezdő legyen, nagyobb, mint az idei osztályban szereplő irányítók esetében.

Ha egy tackle-t draftolnának, akkor egy nagy megválaszolatlan kérdés maradna az irányító poszton, az biztos. Vannak azonban más lehetőségek is – olyanok, amelyekhez nem kell egy ritka értéket kockáztatni egy bizonytalan árucikkért.

Túl régen volt már, hogy a Panthers a draft első napján egy tackle-t választott.

Ha lehetőségük lesz rá, valószínűleg meg kellene tenniük.

Forrás: panthers.com

Nem akarsz lemaradni a hírekről? Iratkozz fel a hírlevélre, hogy mindig képben legyél!

Itt tudsz csatlakozni a Discord szerverhez:

Ha szeretnéd, itt egyszerűen, mindössze néhány kattintás után támogathatod az oldal működését egy tetszőleges, egyszeri vagy rendszeres összeggel:

Buy Me A Coffee