A Panthers szerda reggel úgy ébredt, hogy ugyanolyan gazos volt a gyep, mint előző nap.

A különbség az, hogy a szomszédok füve egy kicsit fakóbb, mint tegnap volt. És még ha nem is állnak túl jól, ez legalább egy kicsit több reményt ad, mint előző nap – feltéve, hogy a saját dolgaikat megfelelően kezelik.

A vezetőedző Sean Payton hirtelen távozása kedden nagy csapás volt a Saintsnek, de csak a legutóbbi. Egy halom nála is nagyobb problémájuk volt, mielőtt a liga kilencedik vezetőedzői posztja megüresedett.

A legnagyobb és legnyilvánvalóbb az, hogy több mint 70 millió dollárral vannak a liga 2022-re tervezett 208.2 millió dolláros fizetési sapkája felett, ami azt jelenti, hogy machetével kell feldarabolni a játékoskeretet, mielőtt elkezdenének játékosokat hozzáadni a holtszezonban. Az, hogy ennyivel a határ felett vannak, nem újdonság számukra (tavaly több mint 100 millió dollárt faragtak le a fizetésekből), de ezt a játékot nem lehet örökké játszani.

Ez az adósság részben annak az eredménye, hogy a játékoskeret tele van tehetséges játékosokkal, akik megérdemlik a pénzt, de részben a saját tudatos döntéseiknek is köszönhető, ahogyan az évek során kezelték a sapkát.

Amikor Drew Brees köré építettek a Hall of Fame karrierjének utolsó éveiben, a Saints a fizetési sapkával játszott egyfajta “kick-the-can” játékot, hajlandó volt jövőbeli problémákat okozni annak érdekében, hogy maximalizálja a pillanatnyi győzelmi esélyeit.

Ez bejött, hiszen a 2017 és 2020 közötti négy szezonban 49 meccset nyertek, és ezzel a liga egyik legveszélyesebb csapatát hozták létre.

Most pedig a számlák esedékessé váltak. Még mindig teremthetnek teret a sapka alatt, miközben átigazolásokat hajtanak végre olyan topjátékosokkal, mint a jobb oldali tackle Ryan Ramczyk és a cornerback Marshon Lattimore, de a hitelkártyákat csak ideig-óráig lehet feltölteni. Michael Thomas esetében is problémájuk is van, mivel a legjobb elkapójuk tavaly egy meccset sem játszott bokasérülés miatt, ami látható feszültséget okozott közte és a csapat között. Ráadásul a második legnagyobb cap hittel (bennragadó pénz a fizetési sapkában, egyfajta büntetés bizonyos játékosok szerződésének felbontása után) (24.7 millió dollár) vágnak neki a következő szezonnak, ami újabb feszültséget okoz.

És mellesleg Brees már nincs ott, hogy megmentse őket. Ahogyan egyetlen más irányító sem.

A közvetlen bonyodalom a Saints számára most az, hogy nincs válaszuk a legfontosabb posztra a játékoskeretben. Jameis Winstonnak kellett volna a felszínen tartania őket, de amikor megsérült, akkor sodródtak, négy különböző irányító volt kezdő a tavalyi szezon során.

Még így is képesek voltak egy halványan versenyképes 9-8-as mutatót elérni, és ez nagyrészt Payton érdeme. 152-89-es mutatóval távozott (.631-es győzelmi arány, ami az ötödik legjobb az aktív edzők között). A Panthersnek is külön szenvedést jelentett, 18-13-mutatót ért el ellenük, ebből 9-2-t az elmúlt öt szezonban (beleértve a 2017-es fájdalmas duplázást, ami a Panthers utolsó rájátszásbeli szereplését is magában foglalta).

Most Payton elment. És még ha maradnak is házon belül, és előléptetik a védő koordinátor Dennis Allent, akkor is rögösnek tűnik számukra az út. A szabadügynökök listája is hosszú – kezdve a bal oldali tackle Terron Armsteaddel és a safety Marcus Williamsszel -, de elgondolkodtató, hogy vajon nem egy elkerülhetetlen újrakezdés előtt állnak-e.

És nem a Saints az egyetlen az NFC South-ban, amelynek problémái, vagy legalábbis potenciális problémái vannak.

A Buccaneers még mindig nagyon jó, a 44 éves Tom Brady ugyanolyan kiváló és hatékony futballt játszik, mint az elmúlt 20 évben.

A jövőjével kapcsolatos bizonytalanság miatt azonban Tampában is van néhány repedés az alapokon.

A múlt vasárnapi, Rams elleni vereség utolsó drámai lökése előtt a Bucs kezdett kissé időjárásfüggőnek tűnni. Brady képes arra, hogy ezeket a repedéseket befoltozza, és semmi sem utal arra, hogy ne lennének esélyesek, amíg ő van a center mögött. De a közelmúltbeli beszéde arról, hogy a futball elveszi az időt a családjától, úgy hangzik, mintha vissza akarna vonulni, de még nem áll készen arra, hogy megnyomja a gombot.

Ez pedig kényes helyzetbe hozza a Bucs-ot, mert ha ő nincs ott, akkor a holtszezonbeli kilátások jelentősen megváltoznak.

A rövid távú szerződésekkel igazolt veteránok közül sok játékosnak lejár a szerződése, és nehéz elképzelni, hogy a tight end Rob Gronkowski a csapatnál marad, ha Brady nem. Az elkapó Chris Godwin franchise taget kapott, hogy 2021 végéig megtartsák, de most ő vezeti a szabadügynökök hosszú listáját, ahol ott van még a center Ryan Jensen, a defensive end Jason Pierre-Paul és a defensive tackle Ndamukong Suh is.

Ha Brady távozik, és a Bucs egy másik jövőbeli Hall of Fame irányítóval helyettesíti őt, akkor is az NFC egyik legjobb csapata lehet. Továbbra is rendelkeznek a liga egyik legjobb támadófalával, és olyan tehetségekkel, akiket bármelyik irányító szívesen játszana (Mike Evans még mindig nagyon jól játszik). De a következő pár hónap feszített tempójú lesz.

Ami a Falcons-t illeti, tavaly mutattak némi fejlődést az elsőéves edző, Arthur Smith alatt, de ők is furcsa helyzetben vannak.

Ők is a fizetési sapka felett vannak, de csak egy kicsivel (kb. 3 millió dollárral, ami relatív értelemben aprópénz). Ők egy olyan csapat, amelynek van néhány érdekes fiatal játékosa (például a feltörekvő cornerback A.J. Terrell és a tight end Kyle Pitts), de ez a csapat egy öregedő és drága irányító köré épül, amelynek legjobb támadófegyvere egy hibrid futó-elkapó. Az a tény, hogy a 36 éves Matt Ryan jövőre a liga legmagasabb fizetését kapja (48,7 millió dollár), Cordarrelle Patterson pedig egy 1166 yardos, 11 touchdownos szezon után szabadügynök lesz, kicsit bonyolulttá teszi a matekot Atlantában.

Ismét meg kell jegyezni, a Panthersnek ez a sok probléma nem számít, ha nem rakják rendbe a saját dolgaikat.

Az irányítói posztra sincs hosszú távú megoldásuk, és a támadófaluk sem eléggé erős. Fontos szabadügynököket érintő döntéseik vannak ( Haason Reddick, Donte Jackson, Stephon Gilmore), és a tavalyi Sam Darnold-CJ Henderson csere után a draftjogok teljes tárháza hiányzik – így idén csak egy választási lehetőségük van a legjobb 125 között (a saját első és a Rams negyedik körös választása között).

Ez az első még mindig a hatodik legjobb, és lehetőséget ad egy fontos alkatrész – egy bal oldali tackle, egy irányító vagy egy másik ütőképes játékos – megszerzésére vagy cserére.

Ha tehát egy hirtelen versenyképesebbé váló divízióban akarnak versenyezni, nem engedhetnek meg maguknak sok botlást, és nem engedhetnek meg maguknak sok balszerencsét sem (például azt, hogy a legjobb támadójuk, Christian McCaffrey ismét megsérüljön). A dolgoknak több fronton is az ő útjukat kell járniuk.

De a divízió hanyatlásnak indult. A konferencia egésze is, tényleg. A legjobb fiatal irányítók többsége az AFC-ben van, így az NFC-t a Ramshez hasonló zsoldosok, valamint a jó csapatok kezében hagyják, akik saját irányító kérdésekkel küzdenek. A 49ers a Jimmy Garoppolo-féle jelen és a Trey Lance-féle jövő között vergődik. A Packers sem mentes Aaron Rodgers szeszélyeitől. A Seahawksnak lehet, hogy problémája van Russell Wilsonnal, de az is lehet, hogy nincs. A Vikings dönthet úgy, hogy Kirk Cousins nélkül újjáépíti a csapatát. A Cardinals és Kyler Murray riasztó tendenciákat mutatott. Az NFC East talán ugyanolyan zűrös, mint a South, bár Dak Prescott még mindig a liga egyik legtehetségesebb támadóalakulatát vezeti, még akkor is, ha a Cowboys furcsa döntéseket hoz furcsa időpontokban.

A Panthersnek minden bizonnyal megvannak a saját problémái – méghozzá nagyon sok.

De a környék többi csapatának is, aminek köszönhetően a legzöldebb fű valamivel elérhetőbb céllá válik, mint eddig.

Forrás: panthers.com

Nem akarsz lemaradni a hírekről? Iratkozz fel a hírlevélre, hogy mindig képben legyél!

Itt tudsz csatlakozni a Discord szerverhez:

Ha szeretnéd, itt egyszerűen, mindössze néhány kattintás után támogathatod az oldal működését egy tetszőleges, egyszeri vagy rendszeres összeggel: