Egy olyan csapat, amelynek a szezonja a rájátszás utolsó 38 másodpercében ér véget, nem lehet lehangolt.

A Rams ellen 34-31-re elvesztett rájátszás mérkőzés megerősítette azokat a dolgokat, amelyekre a 8-9-es alapszakasz során már rájöttek.

„A fiúk küzdöttek tovább.” mondta Dave Canales, a Panthers vezetőedzője a vereség után.

A tétet tekintve szokatlan volt ez a kezdés. Győzelem esetén esélyük lett volna egy második rájátszás mérkőzés megrendezésére, de ez talán túl nagy elvárás lett volna – figyelembe véve, hogy elvesztették a bal tackle-jüket, Ikem Ekwonut, aki súlyos térdsérülést szenvedett, és a cornerbackjüket, Jaycee Hornot, aki az elmúlt két hónapban a második agyrázkódását szenvedte el.

De így búcsúzni még mindig szokatlan, mert a szezon végén általában könnyek kísérik az érzelmeket, a Panthers viszont határozottabb magatartással távozott.

„Jelenleg nagyon vegyesek az érzelmek az öltözőben, vannak, akik büszkék arra, amit elértünk, és vannak, akik rosszul érzik magukat a közvetlenül előttünk álló, elszalasztott lehetőség miatt, és ez fájni fog.” mondta Canales. „Ez még egy jó ideig fájni fog, de megkértem a fiúkat, hogy emeljék fel a fejüket, és ez adjon erőt nekik a következő feladatokhoz, értsék meg, milyen nehéz munkával lehet eljutni oda, ahol ilyen lehetőségek nyílnak meg előttünk. Ez a hitről szól, erről szólt ez a szezon. Hisztek abban, hogy ott a helyetek ezeken a mérkőzéseken? Hisztek abban, hogy bárkit legyőzhettek, ha elvégezzük a feladatunkat, ha megfelelően játszunk, és helyes döntéseket hozunk? Az én feladatom vezetőedzőként, hogy bebizonyítsam a fiúknak, ha elvégezzük a dolgunkat, vigyázunk a labdára, és jól játszunk, akkor bárkivel felvehetjük a versenyt, és ez a hit megvan bennünk. A fiúk megértik ezt, és ez is szerepet játszik abban, hogy miért fáj ez annyira.”

De ez egy bonyolult helyzet, mert közel álltak ahhoz, hogy szinte példátlan dolgot vigyenek véghez.

Eddig csak négy csapat jutott be a rájátszásba 50% alatti mutatóval, és ebből kettő megnyerte a rájátszás első mérkőzését (a 2014-es Panthers és a 2010-es Seahawks). Tehát az, hogy ilyen közel álltak valami különlegeshez, ellentmondásos érzéseket keltett bennük.

Ugyanakkor két touchdownnyi hátrányból visszajöttek, és az utolsó pillanatig nyomást gyakoroltak a Ramsre, akiknek Matt Stafford csodájára volt szükségük a győzelemhez.

„Nyilvánvalóan nem jó érzés, senki sem akarja, hogy a szezon véget érjen.” mondta az irányító Bryce Young. „Különleges csapat van ebben az öltözőben, és ez nehéz, de nagyon hálás vagyok. Nem akartam volna más csapattal tölteni ezt az évet. Nagyon izgatott vagyok a jövő miatt, de az még később lesz. Még friss az élmény. Nem túl jó érzés, de nagyon büszke vagyok ezekre a srácokra.”

Ez a hit nagy részben a támadójátékban elért fejlődésüknek köszönhető, mivel Young, az újonc TMac és Jalen Coker ugyanazt a szezon végi javulást mutatta, mint Young tavaly egy idősebb játékosokból álló csapattal.

És mivel ez a csapat egy fiatalabb alapra épül, az érzés más lehet, mert van jövő, amit figyelembe kell venni.

„Mindenképpen megmutattuk a világnak, megmutattuk Charlotte városának, hogy itt vagyunk, hogy fel tudjuk venni a versenyt.” mondta McMillan. “Nyerni akarunk, és azt akarjuk, ami a legjobb ennek a csapatnak és a városnak, és sajnos ma este nem sikerült, de úgy érzem, ha megnézzük a felvételt, akkor egyértelműen látszik, hogy mindenki teljes szívvel küzdött. Mindent megtettünk a pályán, és mindent beleadtunk.”

Mivel a Panthers idén hármas holtverseny után jutott be a rájátszásba, ami csak az NFC South-ban lehetséges, természetesen mindig lesznek kételkedők.

„A jövő évi első meccsen valószínűleg mi leszünk az esélytelenek. A második mérkőzésen is mi leszünk az esélytelenek. Ez van.” mondta a guard Robert Hunt. “És akkor csak tovább kell dolgoznunk. Szerintem nagyon sok jó dolgot csináltunk. Ez mindössze a program második éve, és volt egy rájátszás mérkőzésünk, szerintem egy nagyon-nagyon jó csapatot hoztunk össze, amely szerintem megnyerheti a Super Bowlt, és csak egy kicsin múlott.”

Ez a csapat az 1-3-as kezdés után visszakapaszkodott, és erre utalt a védelem kapitánya és vezetője, Derrick Brown is a vereség után. Amikor 42-13-as vereséget szenvedtek a Patriots ellen, három győzelmet arattak egymás után, ami azt a benyomást keltette, hogy valami komoly dolog van készülőben.

És amikor kikaptak, azonnal győzelemmel válaszoltak, elég sokáig ezt váltogatva a divízió bajnoki címéért küzdhettek. Ide tartozott a Packers idegenbeli legyőzése, a Rams legyőzése hazai pályán, és a négyszeres divízió bajnok Bucs legyőzése a 16. héten.

„Úgy érzem, ott találta meg a csapat önmagát.” mondta Brown a New England elleni mérkőzésről. „Ez egy nagyon kemény sport, és minden héten a legjobbakkal kell megküzdeni. Nagyon büszke vagyok a csapatunkra, amiért hajlandó volt küzdeni, talpra állt a vereségek után, és legyőzte azokat a csapatokat, amelyekről azt mondták, hogy nem tudjuk legyőzni. Szóval hálás vagyok a csapatnak, hálás vagyok ezért a lehetőségért, ennyit tudok mondani.”

De Brown az egyik vezető, ezért tudja, hogy nem lehetnek túl boldogok a szombat estével, mert most vége, és a 2026-os szezonban újra kell kezdeni. Az összes kategóriában a 32. helyről a 16. helyre lépett előre a védelem idén, de tudják, hogy még sok munka vár rájuk.

Ahogy Young szokta mondani: „Semmi sem jár alanyi jogon.”, ezért Brown az előttük álló munkára helyzete a hangsúlyt, hogy a Panthers újra eljusson idáig.

„Az üzenet az, hogy ez mostantól a minimum.” mondta Brown. „Itt akarunk playoff meccset játszani. Azt akarjuk, hogy a Bank minden hétvégén teltházas legyen, és ha ezt akarjuk, akkor meg kell adni nekik a show-t, amit akarnak.”

Mi az elvárás? Most, hogy megízlelték ezt, Brown számára a válasz egyszerű volt.

„A francba.” mondta Brown. „Remélhetőleg újra a rájátszás. Még mindig éhesek vagyunk.”

Forrás: panthers.com