A pihenőhét jól jött a Panthersnek, mert amikor szerdán megérkeztek az edzőpályára, az aktív keret mind az 53 játékosa ott volt.

Ez szinte hihetetlen, részben azért, mert így néhány sérült játékosnak, például Christian Rozeboomnak és Cade Maysnek volt egy extra hete arra, hogy felépüljenek a sérüléseikből. Még mindig volt néhány korlátozott edzésmunkát végző játékosuk, de reményeik szerint Jaycee Horn és Claudin Cherelus ezen a héten teljesíti a agyrázkódás utáni protokollt, és vasárnap visszatérhetnek a Saints ellen.

Ilyen egészségi állapot a szezon ezen szakaszában igazi áldás, de Dave Canales, a Panthers vezetőedzője számára a munkaterhelés tervezése egész éves feladat, amelybe bevonja Denny Kellingtont, Josh Hingst-et, és az egész erőnléti stábot.

„Minden elismerésem Josh Hingstnek és Denny Kellingtonnak a szezon kezdete előtt folytatott beszélgetéseinkért, amikor már tudtuk, mikor lesz a pihenőhét.” mondta Canales. „Nem volt csütörtöki mérkőzésünk, amely után egyfajta pihenőhét következett volna, és gondoskodnunk kellett a mérkőzésre készülő játékosokról, de okosan kellett eljárnunk. Meg kellett néznünk, hogy milyen csapattal dolgozunk. Volt néhány kisebb-nagyobb sérülés az év során, néhány hosszabb távú sérülés, ami befolyásolta ezt a dolgot. Módosítanunk kellett, kiigazításokat kellett végrehajtanunk, minden nap, amikor edzésre mentünk. Milyen csapat áll rendelkezésünkre, ha ezt csökkentjük? Kit tudunk beállítani, hogy megcsinálja azokat a gyakorlatokat? Lehet, hogy nem bírja ki két teljes periódust a teljes sebességű gyakorlatokból, de ha ebben a periódusban visszaveszünk egy kicsit, akkor be tudjuk-e állítani további gyakorlatokra és hasonló dolgokra?”

Amikor kidolgozták ezt a tervet, szem előtt tartották a filozófiájukat. Canales folyamatosan a „befejezésről” beszél, és a Panthers ebben a szezonban 88-56-ra verte az ellenfeleit a negyedik negyedben és a hosszabbításokban.

„Csak arra kellett figyelnünk, hogy megmaradjon a kapcsolat a srácokkal, és ebben segített nekünk Josh és Denny.” mondta Canales. „Biztosítani kellett, hogy maradjon elég erőnk ahhoz, hogy úgy fejezzünk be meccseket, ahogy az végül is sikerült. Nagyon elégedett vagyok azzal, ahogyan játszottunk a meccsek végén, a negyedik negyedekben, az egész szezonban következetesen. Ez pedig annak a kemény munkának köszönhető, amit a regenerációba fektetünk, ahogy az edzéseket csináljuk, a rengeteg rehabilitációs munkának, és annak, hogy megfelelően adagoljuk a terhelést, hogy a srácok készen álljanak a meccsnapra, de közben frissek is maradjanak.”

A Panthersnek még mindig nyolc játékosa van a sérült tartalék listán, de van esély arra, hogy néhányukat, köztük a jobb guard Robert Huntot és az elkapó David Moore-t még a szezon vége előtt visszakapják.

A támadófal jó értelemben vett módosításai

A játékosok felépülésével ismét módosítani fogják a támadófalat.

De annak ellenére, hogy az első 13 mérkőzésen 10 különböző kezdő felállást küldtek pályára, ez a mostani már ismétlésnek számít.

Mays a két kihagyott mérkőzés után ezen a héten visszatér a center posztra, Canales pedig azt mondta, hogy Austin Corbett visszatér a számára legmegszokottabb pozícióba, a jobb guard posztra.

Ikem Ekwonu bal tackle-lel, Damien Lewis bal guarddal és Taylor Moton jobb tackle-lel együtt ez a csoport volt a kezdő a 10. héten a Saints elleni mérkőzésen.

„Austin guardként fog játszani, ami gyakorlatilag a karrierje során hat-hét évet jelentett.” mondta Canales. „Szóval nagyon bizakodó vagyok a srácokkal kapcsolatban.”

Corbett az IR-ről történő visszatérése óta mindhárom belső pozícióban kezdett, de karrierje során a 74 mérkőzésből 55 alkalommal jobb guardként lépett pályára. (10 alkalommal centerként, 8 alkalommal bal guardként és 1 alkalommal pedig tackle-ként volt feltüntetve, amikor újoncként a Brownsban tight endként játszott).

Bíznak benne, részben ez az oka annak, hogy a csapat az NFL Walter Payton Man of the Year győztesévé választotta (és így a liga díját is megnyerheti).

„Egyszerűen egy vezető.” mondta Canales. „Egy olyan ember, akire rámutathatunk, hogy megmutassuk a fiatalabb játékosoknak, milyen hatással lehetnek a csapatra és a játékra, ha ezt a szerepet töltik be, megértik, hogy van egy feladatuk, de tudják, hogy egy nagyobb színpadon is hatással lehetnek az emberekre.”

Régóta játszom, és jól érzem magam

A 24 éves irányító, Bryce Young szerdán nevetett, amikor arról kérdezték, hogy játszana-e 44 éves koráig, ahogyan a nemrégiben a Coltshoz igazolt Philip Rivers.

De a Panthers long snapere, JJ Jansen, a csapat legidősebb tagja számára Rivers nem csak a hosszú karrierje miatt inspiráló, hanem azért is, mert öt év szünet után tért vissza. (Rivers utoljára a 2020-as rájátszásban játszott, és mindössze 244 mérkőzésen lépett pályára, míg Jansen 273-on).

Amikor a „40 felé közeledő férfit” megkérdezték, hogy Rivershez hasonlóan 44 éves koráig szeretne-e játszani, Jansen rövid tiltakozás után kijelentette, hogy tiszteli Rivers erőfeszítéseit, és hogy a munkájukban nagy a különbség.

„Nem, nem, nem, mi még csak a 30-as éveinkben járunk.” mondta.

(Jansen 2026. január 20-án tölti be a 40. életévét, ami azt jelenti, hogy még körülbelül 40 napja van tiltakozni).

„Imádom; elmondom, mit nem tudok elképzelni, azt, hogy öt év szünetet tartok, majd visszatérek.” mondta Jansen. „De igen. Úgy gondolom, hogy bizonyos pozíciókban, és az enyém biztosan közéjük tartozik, az irányító is biztosan közéjük tartozik, a képességek nagyobb prioritást élveznek, mint az általános atlétikai képességek, így megúszhatod a zsebben, megúszhatod a labda eldobásával, vagy talán puntokkal vagy rúgással. Biztosan látsz időnként ilyen srácokat. Nick Folk jut eszembe. Matt Prater jut eszembe, legalábbis a rúgás terén. Szóval azt nem tudom elképzelni, hogy öt év szünetet tartanék. Ez biztosan meghaladja a képzelőerőmet.”

Hogy Rivers tevékenységét kontextusba helyezzük: ha a Panthersben játszana, a vezetőedzője mindössze hét hónappal lenn idősebb nála, és több tapasztalattal rendelkezne, mint a 43 éves irányítóedző Will Harriger, és a 34 éves támadó koordinátor Brad Idzik, nem is beszélve az egész keretről – beleértve Jansent is.

A rájátszás jelentette nyomás mindennapos dolog

A Panthers egy napról napra élő csapat, ez az üzenet, amit Canales közvetít, és ami Youngon és a többieken keresztül leszűrődik.

Ugyanakkor a rájátszásért folyó küzdelem sem kerüli el a figyelmüket.

A Panthers 7-6-os mutatóval holtversenyben áll az NFC South első helyén a Bucs csapatával, és reális esélye van arra, hogy 2015 óta először hazai pályán játsszon a rájátszásban.

Canales számára azonban minden napot ugyanúgy kell kezelni, így persze tekinthetnek ezekre rájátszás mérkőzésekként, feltéve, hogy a figyelem továbbra is a Saintsre összpontosul (és a 10. héten elszenvedett 17-7-es vereség ezt garantálja).

„Mindegyik, a szezon kezdetétől fogva mindegyik.” mondta Canales. „Tudom, hogy minden egyes mérkőzés milyen fontos, amikor eljutsz a szezon ezen pontjára, ezért tényleg nem engedhetsz ki egyetlen mérkőzésen sem. Minden mérkőzés egy bajnoki döntő, pontosan úgy, mint az előttünk álló feladat. És meg kell őriznünk ezt a koncentrációt és tudatosságot, mert fontosak ezek a mérkőzések. Nincs rosszabb, mint amikor az évek során végigcsinálsz egy szezont, és visszatekintesz, talán be is jutsz a rájátszásba, vagy talán megnyered a divíziót, de nem érted el azt a helyezést, amit lehetett volna, mert egy mérkőzést elvesztettél a szezon elején. Ezért mondom ezt a csapatnak, hogy minden mérkőzés a bajnoki címért folyó küzdelem, és most egy ismerős ellenféllel állunk szemben idegenben.”

Forrás: panthers.com