Még egy hónapja sincs, hogy a Panthersnek a hosszabbításban volt esélye a győzelemre, és Chuba Hubbard elejtette a labdát.

Ez az a fajta emlék, ami megmarad, ami miatt félénkké válhat, ami miatt a kritikus pillanatokban másképp dönthetnek.

De a Carolina Panthers ezen verziója nem fordult el a futójától. Bíznak benne, iránymutatást, inspirációt és ami a legfontosabb, játékokat várnak tőle.

Ez történt vasárnap, amikor a hosszabbításban megszerezte a győztes touchdownt, amivel a hazai meccseket nagyszerűen zárták, a Cardinals elleni 36-30-as győzelemmel, ami gyakorlatilag elfeledtette a Buccaneers elleni, december 1-jei fumble emlékét. De talán nem kapott volna ilyen lehetőséget a körülötte lévők töretlen bizalma nélkül.

Az irányító Bryce Youngnak, akit arra kértek, hogy jellemezze ezt a bizalmat, elég volt egy szó.

„Teljes.” mondta Young vigyorogva, és az arckifejezése mindent elmondott.

Ez az, amit Hubbard jelent ennek a csapatnak, és ez az, amiért hosszabbítottak vele a szezon közepén, hogy magasra tegye a lécet a többiek munkájával kapcsolatban.

„Ő az én emberem.” folytatta Young. „Az emberek nem látják, hogy milyen keményen dolgozik. Egész héten, még azt sem tudom megmondani, mikor hagyja el a helyet. Folyamatosan extra dolgokat csinál, apró dolgokat, folyamatosan videózik, vigyáz a testére. Nagyon sokat törődik és tesz a játékért. És amellett, hogy milyen játékos, mint ember is. Az elkötelezettség, ami megvan benne, és azok a dolgok, amiket senki sem láthat. Ez csak tovább épül azzal, hogy ennyire bízunk benne.”

Ez a fajta hit az, ami akkor is létezik, ha nem látod. Hubbard a támadófal különleges kedvence, mert osztozik a mentalitásukban, a hozzáállásukban és a személyiségükben, amit a csapattól elvárnak. Ők is ugyanúgy leszegett fejjel dolgoznak, mint ő, ezért is értékelik őt ennyire.

A bal oldali tackle Ikem Ekwonu blokkolt neki a meccset eldöntő játékban. Hallotta, mielőtt látta volna.

„Az emberemet blokkoltam, a játék hátsó felében voltam.” mondta Ekwonu. „Aztán hallottam, hogy a tömeg kiabál, szóval gondoltam, hogy oké, elszabadult az emberünk. Mire megfordultam, már bent volt az end zone-ban.”

„Amikor felnéztem – mert nem igazán tudom, mi történik – a tömeg üvöltött, és ő éppen TD-t szerzett.” mondta a center Brady Christensen. „Ez volt a legjobb érzés, amit egy ideje éreztem a pályán, hihetetlen volt.”

„Eléggé menő.” mondta a jobb oldali guard Robert Hunt. „Egy győztes TD, ez elég izgi. Örültem Chubának. Nagyon örültem, hogy ezt látom tőle.”

Az izgalom valódi volt, amikor az általában visszafogott Hubbard lépésekkel beért az end zone-ba, és 152 futott yardjának utolsó yardja is nagy lendülettel érkezett.

Ez teljesen más érzés, mint a legutóbbi hosszabbításos élmény, amikor más okból álltak körülötte, és mindenki arról beszélt abban a pillanatban, hogy mit jelent ő a csapatnak.

Így miután az adrenalin lecsillapodott, Hubbard csendben maradt, és kifejezte háláját a lehetőségért.

„Nyilvánvalóan akkor le voltam törve, de tudtam, hogy kapok még egy esélyt, és meg fogom csinálni.” mondta Hubbard. „Szóval szerencsés vagyok, örülök, hogy sikerült befejeznem. Elengedtem a Buccaneers elleni meccset, de határozottan ott volt a fejemben. Egy kicsit ott volt még, amikor jött a következő lehetőség, de azt mondtam magamnak, hogy visszaszerzem a bizalmukat, hogy újra bízzanak bennem.”

A legtöbb esetben persze a hosszabbításbeli futások célja a mezőnygól előkészítése, de a Panthers Hubbardra alapozta az identitását, így örömmel adták át neki a labdát.

„Ez pont az a fajta hozzáállás, az a fajta befejezés, amivel szeretnénk befejezni egy meccset.” mondta Hubbard. „A mi elképzeléseink szerint befejezni. És nyilvánvalóan a labdabiztonság nagy hangsúlyt kapott, így végig mind a két kezem a labdán volt, és mindenki megcsinálta a blokkot, én pedig megcsináltam a megfelelő irányváltásokat.”

Tudták, hogy így lesz.

Ahogy azt elvárják tőle.

Forrás: panthers.com