A reakciót nehéz volt meghatározni a Panthers öltözőjében. Jogos lett volna az elégedettség vagy akár csak a megkönnyebbülés.

Azzal a fejlődéssel, amit a Panthers az elmúlt két hétben egyértelműen elért támadásban, jogos lett volna a vasárnapi, Bengals elleni 34-24-es vereségben is látni valami jót.

De a Panthers nem tart ott, ahol tartott. Bármennyire is közel jártak, az első labdabirtoklásuktól kezdve azok a játékok, amiket a pályán hagytak, megzavarták őket.

Miután 68 yardot haladtak a Bengals 2 yardos vonaláig, a Panthers pontosan ott volt, ahol lenni akart, fizikailag és átvitt értelemben is. De miután Chuba Hubbard a 104 yardjából megfutott 1 yardot, már nem tudtak előrébb menni egy centit sem. Az Andy Daltontól Diontae Johnsonhoz vezető fade route nem volt teljes, Hubbardot pedig kétszer is megállították, így harmadikra és a negyedikre sem volt meg a 1st down.

Merész döntés volt nekimenni, a meccs első labdabirtoklásánál, amikor egy könnyű mezőnygól is indokolt lett volna. De nem jött be.

„Imádtam, haver.” mondta a jobb oldali guard Robert Hunt a vezetőedző Dave Canales döntéséről. „De ez ma este kísérteni fog engem, mert ez rajtunk múlott, érted, mire gondolok? Kicsit jobban kell teljesítenünk a red zone-ban, függetlenül a körülményektől. Ez kísérteni fog. Utálom ezt.”

Ez a reakció a Panthers fejlődéséről árulkodik. Miután az első két hétben 6.5 pontot, 176 yardot és 74 futott yardot átlagoltak meccsenként, ezek az átlagok a 3. és 4. héten már 30 pont, 406.0 yard és 143.0 futott yard meccsenként.

A nyíl egyértelműen a megfelelő irányba mutat, de ezt nem lehetett megmondani a játékosok arcáról, például Daltonéról sem.

„Ez egy NFL-meccs volt, néhány játékon múlott a különbség.” mondta Dalton. „Visszamegyünk majd, megnézzük a felvételt, és lesznek dolgok, amikre azt fogjuk mondani, hogy ember, ha ezt csináltuk volna, másképp alakulhatott volna az eredmény. De nem volt lendület. Úgy éreztem, hogy harcoltunk, de ma nem sikerült. Vissza fogjuk nézni, és megnézünk néhány olyan lehetőséget, amivel életben tarthattuk volna a drive-ot, vagy csak az első és második kísérletre szerezhettünk volna néhány yardot. És így legalább valami olyasmit adunk, amiről tudjuk, hogy építhetünk rá, és ha csak néhány apróságot jobban csinálunk, akkor talán az megváltoztatja az egész meccs végkimenetelét.”

Ez az a fajta elemzés, amit Canales hallani akar, mert ő az egész folyamatát tanítja, a nagy általánosságok helyett a szemléletes oktatást – a felvételek megnézését és a tanulságok elsajátítását.

Bár úgy látta, hogy ez „bizonyos területeken egy újabb lépés a helyes irányba”, őt is ugyanúgy zavarták a meghiúsult játékok, mint a többieket.

„Az első támadás, az ilyeneket be kell fejeznünk a red zone-ban.” mondta Canales. „Be kell tudnunk fejezni, és be kell vinni az ütést. Ez végül a meccs fontos pontja lett, egy hatalmas különbség a mérkőzésen.”

Azoknál a srácoknál, akik már több mint négy meccs óta itt vannak, a vegyes érzelmek még hangsúlyosabbak voltak.

A Panthers a szemünk előtt alakítja ki a személyiségét. Jól védik Daltont – vasárnap nem sackelték, és múlt héten a Raiders ellen is csak kétszer. Chuba Hubbard az elmúlt két hét során100 yard fölött futott.

Amiben a támadófalak mérik magukat, az a Panthersnek sikerül. És ez bizonyos szempontból még bosszantóbbá teszi ezeket az apró malőröket. Elég messzire jutottak már ahhoz, hogy a kis hibák még jobban fájnak, miután látták, hogy mi minden lehetséges.

„Vannak ezek a fejlődési faktorok, amiket látunk.” mondta a center Austin Corbett. „A folyamatba vetett bizalom a lényeg, és ehhez tartjuk magunkat. És ez egy új csapat, amely most már négy meccsnél tart, látjuk a fejlődést, és most már a mi felelősségünk, hogy a győzelmek is jöjjenek.”

Arra a kérdésre, hogy melyik területtel volt a legelégedettebb, Corbett valami megfoghatatlanra mutatott rá.

„A folytonosságra, ahogy a csapat összeállt.” mondta. „Mindenki egymásért küzd, függetlenül attól, hogy mi történik a labda másik oldalán. Válaszolunk, és senki sem lógatja a fejét; csak leengedjük. Olyan harc, olyan elszántság van itt mostanában, ami az elmúlt években nem volt meg. Szóval ez egy új csapat, de az eredményeket most már győzelmekre kell váltanunk.”

Corbett szerint ez azzal kezdődik, hogy hétfőn „kivesézik” a filmet, és bőven van mit nézni.

„Nagyítót kell rátenned, és bele kell merülnöd azokba a finom részletekbe, különösen elöl, ahol centiméteres különbségekről beszélünk.” mondta Corbett. „A vállvédő szintje, a kéz elhelyezkedése, a láb elhelyezkedése, minden, ami csak eszedbe jut, az 1 yardos vonalnál vagyunk, pontot kell szereznünk, és ez rajtunk múlik, vállaljuk az összes felelősséget. Ez soha többé nem történhet meg, amikor az 1 yardos vonalnál vagyunk; ez garantáltan TD-t kell, hogy jelentsen.”

A gólvonalnál történt botlás mellett a Panthers túl sok passzt is elejtett.

Johnson, Jonathan Mingo és Xavier Legette is olyan labdákat ejtett el, amelyeket el kellett volna kapni, és ez olyan különbséget eredményezett, amelyet a Panthers bánhatott a meccs után.

„Függetlenül attól, hogy hova dobták a labdát, meg kellett volna csinálnom a játékot.” mondta Johnson az első drive-ban elejtett labdáról.

És amikor Legette az oldalvonal mellett ostorozta magát az elejtett labdája miatt, Johnson (aki most a veterán a csoportban, mivel Adam Thielen sérült tartalék listán van) ott volt, hogy tanácsot adjon neki.

„Azt mondtam neki, hogy játsszon tovább. Megesik az ilyesmi.” mondta Johnson. „Hogy mit fog tenni a következő pillanatban? Tudom, hogy legközelebb meg fogja csinálni azt a játékot.”

És mint az egyik olyan veterán, aki tudja, mi kell ahhoz, hogy bejusson a rájátszásba, Johnson azt is tudja, hogy mennyit számítanak ezek az egyéni játékok.

„Minden a részleteken, az apró dolgokon múlik.” mondta. „Úgy érzem, hogy ez egy másik csapat, mert két labdabirtoklásnyi hátrányban voltunk, és egy touchdownra visszajöttünk. Ez is azt mutatja, hogy még mindig bennünk van a küzdőszellem, és nem adjuk fel, amíg az óra le nem pörög. Szóval ebből fogunk tovább építkezni.”

Forrás: panthers.com